Törökjárás Budapesten – türbefelújítással, focival, biznisszel hangoltak az Erdogan-vizitre

A török elnök személyében Orbán Viktor rendkívül ellentmondásos vendéget fogad, aki sokak szerint reformerből teljhatalmú önkényúrrá vált – írja a HVG.

(Keresztes Imre)

A szultán – hívei közül sokan csak így nevezik Recep Tayyip Erdogan török államfőt, az Oszmán Birodalom régi dicső fényére emlékezve. Az elnök valóban annak is érezheti magát a hétfői és keddi magyarországi vizitjének egyik fénypontján, Gül Baba felújított türbéjének ünnepélyes átadásán (fenti borítóképünk egy korábbi magyar–török csúcson készült). A XVI. században emelt sírkápolna annak a muszlim szerzetesnek állít emléket, aki az 1541-ben érkezett megszálló török sereggel érkezett Budára. A dervist annyira tisztelték, hogy a temetésén a Magyar Királyság megszállása mellett döntött I. Szulejmán is részt vett. A világhódító szultán Szigetvár ostrománál halt meg, és a magyar–török megbékélés jegyében épített szigetvári emlékparkban békésen megfér egymás mellett I. Szulejmán és a város védése közben elesett Zrínyi Miklós hadvezér szobra.

A Magyar–Török Barátság Parkja Szigetvár határában – © Wikipédia/Közkincs

A közös történelem mellett török beruházások is erősítik a kétoldalú kapcsolatokat. A közvágóhídi ingatlanfejlesztést annak a török milliárdosnak, Adnan Polatnak a cége végzi, aki ott ült Orbán mellett a díszpáholyban az 1:0-s vereséggel záródott Chelsea-Vidi Európa Liga-meccsen. Több oka is lehet annak, hogy Polat elkísérte a magyar kormányfőt Londonba. A török üzletember jó barátja Orbánnak, és együtt üzletelt már Tiborcz Istvánnal, a kormányfő vejével is. A futball iránti rajongás is közös érdeklődés, hiszen Polat a Galatasaray isztambuli klub elnöke volt, és állítólag Orbán és Polat 2005-re visszanyúló ismeretségének egyik oszlopa lehetett a törökországi stadionépítési láz. De a közös londoni focinézést Orbán akár gesztusnak is szánhatta Erdogan számára, aki ugyancsak szereti a futballt, és csak azért nem lett profi játékos, mert a politikát választotta helyette. Polat pedig vállaltan Erdogan-párti üzletember, így minden adott, hogy a három jó barát Budapesten is jól érezze magát együtt.

A Chelsea–Vidi-meccs Londonban. A képen felül jobbra, Orbán Viktor mellett Adnan Polat

Erdogant azonban már nem mindenhol fogadják szívélyesen, amit épp a magyarországi látogatás előtt másfél héttel szervezett németországi vizitje is jelzett. Bár állami fogadtatásban részesült Berlinben minden bizonnyal a két ország közös stratégiai érdekei miatt, Angela Merkel kancellár félreérthetetlenül jelezte nemtetszését. Hangsúlyozta, hogy a demokrácia, a sajtószabadság és a nyílt társadalom kérdésében messze nem értenek egyet, és azt is értésre adta, hogy nem nyilvánítják terrorista szervezetnek a Fethullah Gülen vezette mozgalmat. Az amerikai száműzetésben élő török vallási vezetőt azzal vádolja Erdogan, hogy ő szervezte a török elnök elleni 2016-os puccskísérletet. Erdogan németországi látogatását tüntetések kísértéka tiszteletére adott díszvacsorán pedig nem jelent meg Merkel és vagy kétszáz meghívott vendég.

Németországban szabad volt tüntetni Erdogan ellen, és mellette is – © MTI / EPA / Thomas Banneyer

A fogadást adó Frank-Walter Steinmeier német elnök pedig az udvarias szavak után sajnálkozását fejezte ki az emberi jogok helyzete és a törvényesség törökországi romlása miatt.

Frank-Walter Steinmeier német elnök és felesége, Elke Büdenbender fogadja Recep Tayyip Erdogan török államfőt és feleségét, Emine Erdogant a berlini államfői rezidencián, a Bellevue-palotában 2018. szeptember 28-án – © MTI/EPA/Felipe Trueba

Törökországban 50 ezer embert tartóztattak le, és további 150 ezer vesztette el az állását a 2016-os puccskísérlet óta tartó üldözések miatt. Köztük jogászok, tanárok, rendőrök, katonák, újságírók kerültek rács mögé vagy váltak a tisztogatások áldozataivá. Erdogan bírálói szerint az elnök az erőszakos hatalomátvételi kísérletet cinikusan arra használta ki, hogy leszámoljon a politikai ellenfeleivel. Ráadásul egy vitatott népszavazáson úgy módosították az alkotmányt, hogy az elnök korlátlan hatalmat kapott. Az idei júniusi elnökválasztással pedig kezdetét is vette a prezidenciális rendszer, és természetesen Erdogan nyerte a szavazást. Sokan csalással vádolták őt, de az bizonyos, hogy a független és az ellenzéki sajtó jelentős részének az elfojtásával nem volt igazságos a küzdelem.

Erdogan akkora hatalmat élvez, mint még senki Kemal Atatürk, az 1923-ban létrejött világi török köztársaság alapítója óta. Törökország modernkori szultánja szinte személyi kultuszt alakított ki, legfőbb bizalmasa pedig a gazdasági csúcsminiszterré kinevezett veje, Berat Albayrak lett. Az elnök olyannyira nem tűri a bírálatot, hogy a személye elleni sértés vádjával többeket börtönbe csuktak. Erdogan grandiózus – 100 milliárd dollárra rúgó – építkezésekkel is igyekszik örökséget hagyni maga után. Az olyan építőipari és energetikai vállalatok, mint a Polat Holding, lubickolnak az állami megrendelésekben. Az állami túlköltekezés, az erőltetett ütemű gazdasági bővülés és az elnök által szorgalmazott alacsony kamat komoly valutaválságot idézett elő, a líra az év eleje óta 40 százalékot veszített az értékéből.

Gül Baba felújított türbéje már várja Erdogant és Orbánt – © hvg.hu

Veszélybe került Erdogan igazi öröksége, a török gazdasági csoda. A 2003-ban kormányfőként hatalomra jutott politikus reformok sorozatával letörte a három számjegyű inflációt, beindította a gazdasági növekedést, és vonzóvá tette az országot a külföldi tőke számára. A pénzügyi egyensúly mellett politikai stabilitást teremtett, megnyirbálta például a korábbi évtizedekben négy puccsot is végrehajtó hadsereg hatalmát. Egy évtized alatt megháromszorozódott a török GDP, a gazdaság mérete 2013-ban majdnem elérte az ezermilliárd dollárt.

De Erdogan személyiségének a kettősége már 2013-ban kitűnt, amikor a rohamrendőrség több békés tüntetést erőszakkal vert le. Kiütközött az akkor még kormányfő iszlamista gyökere, alkoholmentes övezetekről kezdett beszélni, és arról, hogy a férfiak és a nők nem egyenlők. Megtorpant és a visszájára fordult a kurdokkal kezdeményezett békefolyamata, ami mögött nyilvánvalóan Erdogannak az volt a politikai célja, hogy a nacionalista érzelmű szavazókat is megnyerje magának.

Az Oszmán Birodalom régi dicsőségére áhítozó XXI. századi szultán kétségkívül a világ egyik legkarizmatikusabb, de egyben legellentmondásosabb vezetője, akinek Törökország nemcsak az újjászületését köszönheti, hanem bírálói szerint végtelen megosztottságát és történelme legújabb önkényuralmát is.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment