Százezreket tart teljes bizonytalanságban a kúttörvénykáosz

Az Alkotmánybíróság elmeszelte a kúttörvényt, amely enyhített a két évvel korábbi jogszabály feltételein. Így ma a helyzet az, hogy minden egyes fúrt kutat be kell jelenteni. Nem fog menni.

 Víztisztítóval együtt akár félmilliós költsége lehet a fennmaradási engedélynek, ha ez így marad – reagált a hányatott sorsú vízgazdálkodási törvény jelenleg hatályos változatára Fackelman István, Ásotthalom alpolgármestere. Sok dél-alföldi településhez hasonlóan ugyanis, náluk is az a helyzet, hogy a lakosok harmada-fele tanyán él, ahol még vezetékes víz sincsen, ráadásul a kútjuk az uniós előírásoknak sem felel meg, így a törvény betartásához víztisztítókat is fel kellene szerelniük. Az érintetteknek így majd’ egy éves jövedelmük sem volna elég a költségekre.

De ez nemcsak Ásotthalmot, hanem az alföldi települések zömét érinti.„Elég lenne egy igazolás a kút fúrójától, de a mi falunkban már négy kútfúró is meghalt. Ki fogja azt a rengeteg tervdokumentációt elkészíteni?” – ezt már Dudás János üllési őstermelő mondta, aki szerint olyan törvényt kellene hozni, amit be is lehet tartani.

Nyár végén az Alkotmánybíróság  hatályon kívül helyezte azt a vízgazdálkodási törvénymódosítást, amelyet nem sokkal korábban fogadott el a parlament, és amely engedményeket tett volna a háztartási, illetve a 80 méternél nem mélyebb kutak esetében. Így lényegében most a törvény 2016 nyarán megszavazott változata él, amely szerint az összes létező kutat be kell jelenteni, akár házi fogyasztásra (azt a jegyzőnél), akár gazdálkodási céllal (azt a katasztrófavédelmi igazgatóságnál) ásták, fúrták. A hatályos jogszabály a korábban jogszerűtlenül létrehozott kutaknál bírságmentességet ad, ha azokat bejelentik az év végéig. Ezt a határidőt tolná ki most az agrártárca két tévvel, de ezt a salátatörvénybe ágyazott javaslatot még nem fogadta el az Országgyűlés. Ha elfogadja (ez a valószínű forgatókönyv), az haladékot jelent ugyan, de megoldást nem. Az Alkotmánybíróság ugyanis azzal dobta vissza a jogszabályt, hogy tegyék rendbe azt úgy, hogy a vízbázisok védelme biztosított legyen, illetve kerüljön nyilvántartásba minden vízkivétel. Ami két év alatt sem tűnik megvalósítható feladatnak. De mi a helyzet most?

„Fogalmuk nincs az itteni életről azoknak, akik ezt megszavazták 2016-ban” – magyarázza indulatosan az ásotthalmi alpolgármester. A település négyezer lakosa közül kétezren külterületen élnek, a tanyákon  az udvaron fúrt kutakból veszik a vizet, sokan ezt a házon belülre is bevezették. Ráadásul pont az Alföldön nem felel meg sok helyen a szigorú előírásoknak az ivóvíz minősége, ezért is kellett belevágni az ivóvízminőség javító programokba. Ahol sikerült az előírásnak megfelelő vizet produkálni, ott is legfeljebb gerincvezetékeket építettek ki a külterületen, akinek van több százezer forintja, az rácsatlakozhat. De a víztisztító csak a hab a tortán, pusztán az engedélyeztetés költségei is bőven meghaladhatják az itt élők lehetőségeit.

Most, a kutak engedélyeztetésénél ez csak azért érdekes, mert nem elég, hogy a kutak fennmaradásához legalább százezer forintot elő kellene teremteni, de ha szociális célokra is használják azokat, akkor a hatóságok laborvizsgálatot is megkövetelnek. Így két lehetőség kínálkozik: vagy elzárják ezeken a tanyákon a vizet, vagy tisztító-berendezéseket szereltetnek fel, ehhez már akár félmillió forintot is elő kellene teremteni. A településeken belül, ahol van vezetékes és egészséges ivóvíz, ott csak a kutakat kell engedélyeztetni.

„Lényegében egy papírt kell kitöltenie mindenkinek, akinek van kútja, majd az adatok alapján a jegyző állapítja meg, hogy fennmaradási, vagy csak üzemeltetési engedélyt kell kiadni” – fog bele a a háztartási kutakat érintő procedúra leírásába Rózsa Attila, a Magyar Kútfúrók Egyesületének elnöke.

A gazdasági célú kutaknál a költségek elérhetik a százötven-kétszázezer forintot is (darabonként), akár illegálisan, akár jogszerűen felkészültek.

„Sok szakemberrel beszéltem, többek szerint tíz év alatt sem lehet megoldani ezt” – ismeri el B.Nagy László, a sok szempontból leginkább érintett térség országgyűlési képviselője. A szegedi politikus ötlete volt az, hogy nyilvánítsák mérőponttá az összes létező kutat, így mindegyik nyilvántartásba kerülhetne, de nem a lakosság, illetve a mezőgazdasági vállalkozások költségén. Ez az ötlet egyelőre süket fülekre talált, sokan úgy vélték, hogy kivitelezhetetlen, és rengeteg adminisztrációval jár. Most úgy véli B. Nagy, hogy ha megszavazzák az év végéig tartó moratórium kitolását még két évvel, akkor talán ez idő alatt lehetséges egy olyan megoldást találni, ami nem rak ekkora terhet a kúttulajdonosok vállára. „Ez egy évtizedek óta háttérbe szorított, szövevényes rendszer, bele kell nyúlni, de valakinek mindig fájni fog, de át kell vágni ezt a Gordiuszi csomót”- tette hozzá a parlamenti képviselő.

Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója is arra hívta fel a figyelmet, hogy közleményében, hogy a vízkincs megőrzése mindannyiunk érdeke, de emellett az ésszerűség határain belül kellene kötelezettségeket róni az állampolgárokra. Korábban pedig azt is megemlítette, hogy az államnak is be kellene szállnia a költségekbe.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment