Sokkal több segélyt kapnak a gazdagok

Egyáltalán nem igaz, hogy megszűnt volna a gyermekéhezés, mint ahogyan azt a kormány mondja – erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Bass László. Az egyetemi oktató, egyben szegénységkutató kitért arra is, hogy becslések szerint ma Magyarországon 50 ezer gyermek éhezik. A Szociopoly című interaktív színházi társasjáték kitalálójával, az ELTE-n oktató Bassal Katona Mariann készített interjút.

– A kormánytól folyamatosan azt lehet hallani, hogy csökken a szegénység, míg az ellenzék épp az ellenkezőjét mondja, nő a leszakadottak száma. Hol van az igazság?

– Az első, amiben tisztán kell látnunk, hogy egyáltalán kit nevezünk szegénynek. Ugyebár mindenkinek teljesen világos, hogy akinek kevés a pénze, az szegény. Ám ez egyből felvet két kérdést: mennyi is az a kevés, illetve valóban csak a pénzről van-e szó. A klasszikus, XIX. századi elméletek abból indultak ki, hogy akkor számít valaki szegénynek, ha nem tudja fenntartani magát. Ha én mindennap eszem egy kiflit, akkor vajon fenn tudom tartani magam? Végeredményben van mit ennem, nem halok éhen, de az biztos, hogy nem táplálkozom egészségesen. Mi történik, ha emiatt megbetegszem, vajon el tudok-e jutni orvoshoz? Mi van akkor, ha, mondjuk, még ez is belefér, de meleg ruhát már nem tudok venni, vagy télen csak egyetlen szobát tudok befűteni? Vajon hozzátartozik-e az önmagam fenntartásához, hogy tudjak venni egy buszjegyet, amivel eljuthatok a munkahelyemre? Rögtön szemet szúr, hogy egy egész szükségletcsomag rajzolódik ki

– A korábban használt létminimum-számítás nem jó megoldás?

– Ez a mérés a táplálkozástudósok kalkulációján alapul: kiszámították, hogy az egészséges étkezéshez egy felnőtt embernek nagyjából havonta 25 ezer forint kell. Ha egy klasszikus, két felnőttből és két gyerekből álló családot nézünk, akkor nagyjából már 90–100 ezer forintnál járunk. De ez még csak a táplálkozás! A modell kidolgozói az eredményt egyszerűen megszorozták hárommal, hogy az összes többi szükségletet is fedezni tudja a család, tehát 250–300 ezer forintnak kellene befolynia a háztartás kasszájába. Érdemes végiggondolni, hogy az ismerősi körben hányan érik el a küszöböt… E számítás szerint ma Magyarországon 3-4 millió ember él a létminimum alatt. Ám valóban, ezt, ebben a formában ma már nem méri a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

– Akkor miből lehet kiindulni?

– A jövedelmi szegénységet szokták használni. Ez azt jelenti, hogy veszik a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmi szintet, megkeresik a közepét, és aki annak a 60 százaléka alatti öszszegből él, az szegény. Egy kétfelnőttes, kétgyerekes családra viszszaszorozva legutóbb ez az összeg 160 ezer forint volt, nagyjából 1,5 millió embert érint. Az uniós statisztikákban egyébként Magyarország ezzel az adattal hagyományosan a középmezőnyben áll.

– A mélyszegénység mennyi embert érint?

– Erre leginkább becslések vannak, de körülbelül 200–400 ezer embert.

– Mit mutatnak a számok, a szegénység visszaszorítása érdekében jó irányba haladunk?

– A legbiztosabb kiindulási pont a jövedelmi szegénység. 2010 előtt – itt nem a kormányváltásra, hanem a gazdasági válságra gondolok – 15 százalék körül volt a szegénységi ráta. Utána hirtelen emelkedni kezdett, egészen 18–19 százalékig kúszott fel, majd 2013- tól megindult lefelé, és nagyjából most értünk vissza ugyanarra a szintre, ahol a válság előtt voltunk. Egy kormánypárti politikus elmondhatja úgy, hogy évek óta jelentősen csökken a szegénység, ugyanakkor egy ellenzéki érvelhet azzal, hogy ugyanott tart az ország, mint ahol ők átadták a kormányrudat.

– Speciális kategória a gyermekszegénység, hány gyermek tekinthető ma Magyarországon szegénynek?

– Ha a 18 év alattiakra vonatkoztatjuk, akkor közöttük a szegények aránya jóval magasabb; egyes években csaknem a duplája annak, mint a teljes népességben tapasztalható szegénységé. Az elosztási rendszer ugyanis olyan, hogy aki gyereket vállal, az elszegényedik. Persze egy jó státusú család négy gyermeket is nevelhet, és jólétben fog élni, de általánosságban elmondható, hogy anyagilag megterhelő egy gyermek felnevelése. Kifejezetten érdekes, hogy az elmúlt három évben a gyermekszegénységi ráta meredeken elkezdett zuhanni, és mostanra már nagyjából ugyanazon a szinten van, vagyis 15 százalékon, mint az ország egészére vonatkozó arány. Lehetne ez nagyon jó hír, köszönet illethetné a családbarát kormányt érte. Csak azt mondaná meg nekem valaki, hogy mi indokolja ezt a meredek zuhanást!

– Miért, mi indokolja?

– Éppen ez az, hogy nem látom az okokat. Lehetne azt mondani, hogy a közfoglalkoztatás nagyobb arányban érinti azt a réteget, ahol sok gyerek van, ám az azért járó 54 ezer forintos fizetés, illetve a 2009 óta változatlan összegű családi pótlék nem hozhatta ki őket a szegénységből. A családi adókedvezmény sem segíthetett a szegény családokon, ahogyan a CSOK sem. Semmilyen magyarázat nincs, semmilyen okot nem tudok, ami ennyire drasztikusan csökkentené a gyermekszegénységet.

– Itthon csak a KSH végez méréseket a témában?

– Igen, gyakorlatilag a statisztikai hivatal az egyetlen intézmény. Mi pedig nem tudunk mást tenni, mint hogy elfogadjuk az általuk közölt számot.

– Milyen megoldási javaslataik vannak a mélyszegénység visszaszorítására?

– Az első a segélyezés, amivel kapcsolatban nagy a társadalmi ellenállás. Ez részben érthető is, hiszen milyen dolog az, hogy én dolgozom a fizetésért, más pedig „csak úgy” kap pénzt. De: a megfelelő segélyezésnek lenne nagyon fontos szerepe, hogy egy család ne kerüljön végletesen bajba, ne éhezzenek a gyerekek, ne kelljen uzsoráshoz menni. Sajnos éppen ezek a juttatások szorulnak vissza: a családi pótlék és a gyes jár alanyi jogon, amelyeket azonban évekkel ezelőtt befagyasztottak. Az úgynevezett transzferjövedelmek – mint például az adókedvezmény, a nyugdíj vagy éppen a fiatal házasoknak járó juttatás – jóval nagyobb mértékben jutnak a leggazdagabb, mint a legszegényebb egymillióhoz. Nagyon szélsőségesen fogalmazva: sokkal több közpénzt, vagyis segélyt kapnak a gazdagok. A szociális szakmában ezt nevezik perverz újraelosztásnak.

– Mekkora összeget kellene segélyezésre költeni?

– Jelenleg néhány tízmilliárd forint megy kifejezetten a segélyre. Ha megdupláznánk, azt sem érezné meg a költségvetés. Simán meg lehetne csinálni. De most az az ideológia, hogy felesleges a legszegényebbek zsebébe önteni a pénzt, hiszen azonnal felélik, és holnap megint éhesek lesznek. Ehelyett a felső jövedelmi tizedben élőknek érdemes pénzt adni, ugyanis ha ők még gazdagabbak lesznek, munkahelyeket teremtenek, felpörgetik a gazdaságot. Láthatóan ez egy elhatározott szándék, hogy alul büntetni kell. Lehet így gondolni, de szerintem a világon ez soha, sehol nem jött be.

– Készítettek egy játékot, a Szociopolyt. Mesélne róla?

– Ez egy társasjáték – néhány éve létezik színházi változata is –, harminc mezőből, azaz egy hónap harminc napjából áll. A résztvevők átélhetik, hogyan telnek egy nagyon szegény család napjai. Megkapják a gyest, a családi pótlékot; a játékban az első napon az is eldől, hogy beveszik-e őket a közmunkába. Ahogy halad előre az idő, folyamatosan döntéseket kell hozni, hiszen ételt kell venni, be kell fizetni a villanyszámlát, de előfordul, hogy a családfő megbetegszik, és gyógyszerre van szüksége. Az a célunk, hogy az emberek lássák, hogyan lehet kijönni ilyen kevés pénzből. Van, hogy a játékos pénze még a hónap vége előtt elfogy, tehát ott a nagy kérdés, uzsoráshoz fordul-e, vagy utolsó forintjain megpróbálkozik-e a szerencsejátékkal.

– A szembesítés a céljuk?

– Inkább az érzékenyítés. A játékot középosztálybeli, illetve az elithez tartozó embereknek szántuk. Gondolhatnak ők bármilyen rosszat a szegényekről, itt a lehetőségük, hogy jobban csinálják. Nagyon szeretnénk, ha egyszer a parlamentből is meghívna minket valaki.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment