Nem csoda, hogy alig vannak sztrájkok Magyarországon

Nincs hagyománya a munkabeszüntetésnek itthon a rendszerváltás óta. Nem mintha olyan jó lenne a munkavállalók helyzete, de mindig volt néhány tényező, amelyek egymást erősítve a sztrájkszervezés és általában a keményebb dolgozói érdekérvényesítés ellen hatottak. Manapság a jogi környezet nem ideális hozzá, de a szakszervezetek tehetetlensége és a társadalom elutasító hozzáállása sem segít.

A túlóratörvényt kísérő munkavállalói felzúdulásban a kezdetektől adta magát a kérdés: lesz-e sztrájk, és ha igen, mekkora horderejű? A parlament december 12-én fogadta el a Munka törvénykönyve széles társadalmi elégedetlenséget kiváltó módosítását, munkabeszüntetés vagy akár annak konkrét előkészítése azonban az azóta eltelt közel egy hónapban (az ünnepi időszakot nem számítva három hétben) nem volt.

Pedig a sztrájk (sőt, az általános sztrájk) követelése retorikai szinten már a tiltakozási hullám legelejétől az események szerves része, és a január 5-i tüntetésre létrejött egy Országos Sztrájkelőkészítő és Demonstrációszervező Bizottság (OSZD) is – akik azonban első körben megint nem munkabeszüntetést, hanem országos blokádokat ígértek két januári napra.

Elmaradt a sztrájkrobbanás

Magyarországon bár az államszocializmus időszakában is voltak szakszervezetek, ezeknek nem jutott valós érdekvédelmi szerep, a “munkásállamban” nem merülhetett fel hivatalos szinten, hogy az állam mint munkáltató esetleg ne a dolgozók érdekében járna el. Sztrájkról tehát ennek megfelelően szó sem lehetett.

A rendszerváltás időszakában a szakszervezeteket újjászervezték, átírták a Munka törvénykönyvét és külön Sztrájktörvényt is elfogadtak, ezáltal jogszabályi szinten lehetővé vált a hatékonyabb munkavállalói érdekérvényesítés. Ennek ellenére 1990 után nem következett hirtelen sztrájkrobbanás az országban, a hazai munkabeszüntetések száma mindig rendkívül alacsonyan maradt európai összehasonlításban, sőt még a régió néhány más országához képest is.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment