Megsértődött, majd bemondott egy nem létező dolgot a miniszter

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendkívüli közgyűlést tartott, hogy megtárgyalja Palkovics László jövőjüket alapjaiban érintő terveit, a miniszter azonban végül nem ment el, hiába ígérte. Mivel Palkovics szerint az Akadémia előkészítő anyagai méltatlanok, nem ült le Lovász László MTA-elnök mellé, inkább összehívott egy saját sajtótájékoztatót, amin meglepő állítást tett: eszerint az MTA vezetése hétfőn elfogadta az ő feltételeit. Ezt az érintettek egy órán belül megcáfolták. Az akadémia finanszírozása még mindig kérdéses.

Úgy tűnt, végre körvonalazódhat a megegyezés a hónapok óta tartó MTA versus kormány sagában, ehelyett három órával a közös bejelentés előtt Palkovics lemondta a részvételt, összehívott egy ellen-sajtótájékoztatót, hogy elmondja, ígéretével szemben miért nem megy el mégsem az MTA csütörtöki rendkívüli közgyűlésére. Elöljáróban: nem tetszettek neki az Akadémia belső előkészítő anyagai.

A rendkívüli közgyűlés nem annyira gyakori műfaj az Akadémián, utoljára hét éve tartottak ilyet. Most amiatt hívták össze, ami az egész hazai tudományos rendszert alapjaiban érinti, sok kutató szerint pedig a kutatás függetlenségét is fenyegeti: a választások után a kormány nekidurálta magát az addig nagyjából békén hagyott tudományos szféra átalakításának. Leváltották az addigi nagy ember Pálinkás Józsefet, kvázi tudományos miniszter pedig az a Palkovics László, korábbi oktatási államtitkár lett, aki előbb a pénzosztás teljes megreformálását jelentette be, majd belengette, hogy elvonnának-megszüntetnének egyes kutatóintézeteket is.

A célról és valós motivációról eltérő interpretációk vannak forgalomban, Palkovics az innováció és az alkalmazott kutatások előtérbe helyezését, a szerinte elavult akadémiai intézményrendszer megreformálását és a kormányzati prioritások jobb érvényesítését hangoztatja, az MTA eközben a tudomány függetlenségét, kialakult struktúráját és finanszírozását félti, szerintük a politikai beavatkozás külföldre sodorhatja a fiatal, tehetséges kutatókat is.

Júliusban fideszes szavazatokkal a parlament módosította az akadémiai törvényt, az MTA kutatási költségvetését radikálisan átalakították, Palkovics minisztériuma alá rendelték – ez volt az, amikor az MTA vezetése nem egészen egy órát kapott a tervezet véleményezésére. Ezután tárgyalássorozat kezdődött, az MTA kidolgozott egy alternatív javaslatot, amit a minisztérium visszadobott, majd megállapodtak egy kompromisszumos verzióban: eszerint felállítanak egy 7+7-es bizottságot, amibe a tagok felét az Akadémia, felét a minisztérium delegálja, és március végéig lefuttatnak egy átfogó intézményi átvilágítást. A fő kérdés az akadémiai kutatóintézmény-hálózat jövője; az MTA idáig azt érte el, hogy egyszerű politikai döntésből ne szüntessenek meg, vegyenek el tőlük semmit, legalább vizsgálat legyen.

A csütörtöki közgyűlésre az akadémiai tag Palkovics László is ígérte magát, be volt jelentve a közös sajtótájékoztató az Akadémia vezetésével, az utolsó pillanatban azonban Lovász László névtáblája mellől a szervezők levették a miniszter nevét. Hogy mégsem megy el, azt Palkovics egy hirtelen összehívott párhuzamos sajtótájékoztatón jelentette be az egy villamosmegállóra lévő ITM (Innovációs és Technológiai Minisztérium) épületében.

Olyan anyagok kerültek ma az MTA közgyűlése elé, amelyek méltatlanok a legfőbb magyar tudományos testülethez

– mondta ezen Palkovics László, ami a konfliktus izgalmas folytatását ígérte. Talán silány minőségű biofüvet, esetleg Szamuely Tibor apokrif evangéliumának példányait osztották ki a tisztességben megőszült akadémikusoknak? A folytatás azonban kevésbé volt érdekes: mint kiderült, a miniszter azt kifogásolta, hogy a minisztériumi tárgyalásokkal kapcsolatban olyan háttéranyag ment ki, amiben szerepelt egy sajtóösszefoglaló az elmúlt hónapok történéseiről. Ennyi, egyébiránt pedig elmondta, hogy véleménye szerint a magyar tudományos közösség „nem vette elég komolyan az innováció problémáját az elmúlt húsz-harminc évben, a cél ezért a kutatásfinanszírozás alapvető megváltoztatása, de

a kormány nem elvenni, hanem adni akar, ehhez viszont át kell tekinteni az 1984 óta változatlan struktúrát.

Eközben néhány száz méterrel arrébb javában tartott a magyar tudomány legfőbb testületének a közgyűlése, a miniszter nélkül. „Arra számítottunk, hogy Palkovics László miniszter úr eljön a közgyűlésre, és elmondja, hogy akarja új módon biztosítani az intézményhálózat finanszírozását. Ehelyett a miniszter egy levelet küldött, amiben azzal indokolta, hogy a közgyűlés témái nem relevánsak” – mondta az esemény végeztével Lovász László MTA-elnök.

Ezt én nem tudom elfogadni, mert minden releváns kérdés benne volt az anyagban, és fontos lett volna látni, hogy mi a jövő. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr az Akadémia legfőbb határozathozó szervét nem méltatja arra, hogy megossza velük a jövőjére vonatkozó elképzeléseit

– tette hozzá Lovász.

AZ MTA elnöke arról beszélt, hogy „így nem volt módunk, hogy a miniszter út koncepciójára részleteiben reagáljunk”, a közgyűlés azonban támogatásáról biztosította őt, és köszönetét fejezte ki Lovásznak „az Akadémia és kutatóhálózata integritásának megőrzése érdekében eddig kifejtett tevékenységéért”.

A sajtótájékoztatón azonban kiderült egy újabb pont, ahol nem csak a jövőre vonatkozóan van véleménykülönbség a kormány és az MTA között, hanem abban is, hogy pár napja miről állapodtak meg. Most leginkább az a tárgyalások tétje, hogy miből működnek a következő hónapokban az MTA kutatóintézetei. Ennek a pénznek egy részét Palkovics visszatartja, amíg nincs döntés az intézményhálózat sorsáról. A szokásos értelmezés szerint lényegében ezzel akarja kikényszeríteni, hogy az Akadémia mondjon le az elvenni kívánt kutatóhelyekről (ezek egy részét a hírek szerint egyetemeknek adnák át, másokat, köztük olyanokat, amelyek politikailag nem fekszenek, megszüntetnének); ez azért is elég visszás, mert erről március végi határidővel kellene a megállapodás szerint dönteni, az intézmények működését viszont valamiből addig is fizetni kellene.

„Az átalakítás alatt nem szabad, hogy úgy érezzék a kutatók, hogy bizonytalan a helyzetük, ezért a munkabért a kormány addig is kifizeti” – jelentette most be Palkovics. Kérdésünkre, hogy mi lesz az egyéb költségekkel, például az intézmények rezsiszámláival, délelőtti sajtótájékoztatóján a miniszter azt válaszolta, hogy hétfőn találkozott Lovászékkal, és bár „azóta a helyzet megváltozott”, bizalommal álltak fel,

a működési költségeket az MTA fizeti a hétfői megállapodás szerint.

Tényleg megállapodtak a fő kérdésről már három napja? Akkor miért van ez az egész balhé, és hol van Palkovics? – szerettük volna megtudni ezután.

„Erről a kérdésről valóban volt egy vitánk hétfőn. A miniszter úr azt mondta, hogy erre van jogi lehetősége, a mi tanácsadóink szerint nincs erre törvényi lehetőség. A miniszter aztán elküldött erről egy emlékeztetőt, hogy ebbe beleegyeztünk, de erre még tegnap reagáltunk, hogy ez nem így volt” – reagált erre Lovász László, hozzátéve, hogy ezért fontosak az utólagos írásos emlékeztetők. Szerinte a megoldás csakis az alapfinanszírozás biztosítása lehet, mert

egy intézményben a villanyszámla fizetése nem működhet pályázati alapon, annak garantálva kell lennie.

Az MTA vezetése most azt kéri, hogy a minisztérium maradéktalanul bocsássa a költségvetést az akadémiai kutatóhálózat rendelkezésére. „A miniszter most ennek a dologi részét kívánja visszatartani arra való hivatkozással, hogy ha ezt nem tenné meg, az Akadémia nem csinálna semmit. Én azt hiszem, hogy ez méltatlan az akadémiai közösséghez.”

A kérdésre pedig, hogy mégis, az MTA elnöke szerint miről szól ez az egész, Lovász annyit mondott, hogy szerinte két visszatérő vád dominál: a rossz hatékonyság és az, hogy az MTA politizál. „Hogy nem működik hatékonyan, egyértelműen nem így van. Az egy forintra eső kutatási eredmények alapján az MTA Európa leghatékonyabb kutatóhálózata.” A politikai támadások kapcsán védelmébe vette minden tudós jogát, hogy magánemberként olyan véleményt fejtsen ki, amilyet akar, másrészt azt mondta, hogy „a kormány úgy éli meg, hogy az elemzéseink egy része politikai támadás, pedig gyakran ezeket csak a sajtó torzítja el. Sok olyan kutatás is zajlik, főleg társadalomtudományos és környezetvédelmi területen, amelyek véleményezhetnek szakpolitikai döntéseket, lehetőségeket. Az Akadémiának kötelessége, hogy ilyen kérdéseket vizsgáljon. Nem ez a feladatunk, hogy igazoljunk meglévő politikai döntéseket, hanem, hogy objektív elemzéseket közöljünk.”

Nem mi éleztük ki a helyzetet.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment