Csokra és csodára várnak az elnéptelenedő falvak

Egyre több falu próbál jelképes összegért adott telekkel, sőt, jelentős támogatással magához vonzani új lakókat vagy megtartani a régieket. Szükség is van erre, hiszen százával vannak községek az országban, amelyek lassan szó szerint kihalnak.

– A Népszava.hu beszámolója / Vas András, Ungár Tamás –

– Nem kellene már arról írni, hogy támogatjuk a betelepülőket. Az elmúlt napokban több tucatnyian kerestek minket, ennyi pénzünk és helyünk úgy sincs – fakad ki az utóbb hetekben reflektorfénybe került Ófalu polgármestere, Bechli Erzsébet.

Szeptember közepén adta hírül a sajtó, hogy a 330 lelkes Ófalu 2 millió forinttal vagy ingyenes, közművesített telekkel támogatja a községben építkező vagy portát vásárló családokat. A Mecsek keleti oldalán meghúzódó, baranyai faluban a rendszerváltáskor még 440-en laktak, ám a kilencvenes években tömegesen szűntek meg a munkahelyek itt és a közeli településeken, így sokan elköltöztek Ófaluból. Ráadásul az ófaluiak 85 százaléka német gyökerű, és ők általában beszélik őseik nyelvét, ezért az aktív korúak ötöde már külföldön talál munkát. Nemcsak a fiatalok, a középkorúak és a nyugdíjasok is gyakran nekivágnak, utóbbiak időseket gondoznak német földön. A nyugdíjasok persze hazatérnek, a fiatalok egy része viszont nem.

Hogy ne fogyjon tovább a lélekszám, a község vezetése 2004-től elkezdte támogatni az Ófalun megtelepülő famíliákat. 2007-ig hét család ezzel élve építkezett a faluban, aztán leállt ez a támogatási forma. Két éve viszont újraindult a „betelepítési” program, tavaly hárman, idén négyen jutottak támogatáshoz. Évente maximum négy családot tudnak támogatni, ezért most tömegesen kell elutasítani az érdeklődőket, hisz az újságcikkek óta sűrűn cseng a polgármesteri hivatal telefonja. Ezt már Bechli Erzsébettől, Ófalu polgármestertől tudom meg. A főállásban a helyi óvodát irányító faluvezető mindjárt ki is jelenti:

– Ez a program nem azt akarja elérni, hogy az ország másik végéből idejöjjenek az emberek, hanem azt, hogy a helybéliek családot alapító gyerekei itt maradjanak. Őket akarjuk megtartani, nekik akarunk esélyegyenlőséget teremteni a támogatással. Ugyanis a falu megüresedett portáit nagyon jó áron veszik meg a külföldiek, velük nem tudnak versenyezni a helybéli fiatal házasok. Ezért van az, hogy a 129 házból harmincnak külföldi a gazdája.

Érthető, hogy a külhoniak – különösen a német földről érkezők – rákaptak az ófalui portákra. A település 100-150 méter magas dombok közötti, szűk völgyekben húzódik meg. De nemcsak a falu egyedi szépsége és természetközelisége vonzó az idetelepülőknek, hanem az is, hogy errefelé talán tíz éve se történt bűncselekmény. Ennek az is oka lehet, hogy a 6-os főúttól öt kilométerre lévő település zsákfalu, így átmenő forgalma nincs. És hogy mitől vonzó még Ófalu, arról az egyik betelepülő, a férjével egy kislányt nevelő Bányai Kocsis Zsuzsa így beszél:

– A mi családunk bonyhádi, de apám itt vett magának házat, és nekünk is megtetszett a hely. A 2 milliós segítséget igénybe véve 2016-ban építettünk egy 200 négyzetméteres házat. Jól jött a támogatás, kellett az is a ház befejezéséhez. Nagyon jól érezzük magunkat Ófaluban. Festői a környezet, csodás a levegő, az emberek nagyon kedvesek, figyelmesek, jó a közösségi élet, és az is fontos, hogy van a faluban bölcsőde és óvoda.

Az asszony megemlíti, hogy nekik azért is könnyű, mert apjának van egy fuvarozó cége, és férjével ők ott vannak állásban. Azoknak viszont nem annyira egyszerű a munkába járás, akiknek ezért ingázniuk kell. Az önkormányzati támogatás azonban csak annak jár, aki legalább tíz évig valóban Ófalun él. Eddig nem volt arra szükség, hogy valakitől visszaköveteljék a – házára ráterhelt – támogatást, mert nem életvitelszerűen használja portáját, állítja a polgármester. Azt viszont Bechli Erzsébet nem hajlandó elárulni, miből telik az évente 45 millió forintból gazdálkodó önkormányzatnak a megtelepülők támogatására.

A helybéliek sejtik. Ófalu tagja annak a nyolc településnek, ami támogatást kap azért, hogy eltűri a Bátaapátiban épített, légvonalban 6 kilométerre lévő rádióaktívhulladék-tárolót. Egyébként az általunk kérdezett ófaluiak egyike se fél a tárolótól. Attól se, hogy mi lesz, ha elapad a támogatás. Azt mondják, hogy egy sváb faluban mindig mindenre találnak megoldást.

A statisztikák szerint 402 olyan falu van az országban, amely 1970 óta elvesztette népessége több mint felét, lakosságszáma pedig már nem érte el a kétszáz főt. Ennél is rosszabb helyzetben van hatvan település: ezek lakossága a 2001-es és a 2011-es népszámlás között harmadával csökkent.

Az elnéptelenedő törpefalvak nagyrészt hegy- vagy dombvidéken – a legtöbb Borsodban, Somogyban, Nógrádban és Zalában -, földrajzilag és gazdaságilag periférián helyezkednek el, általában zsák-, illetve határ menti falvak. Lakosságuk 1970 óta nagyjából 70 százalékkal csökkent az elvándorlás és a halálozások miatt, és az elnéptelenedést jó mutatja, hogy az itt lakók negyven százaléka egyedül él. Akad olyan kis falu, ahol már évtizedek óta nem született gyerek. A 60 évnél idősebbek aránya viszont 13 százalékkal magasabb, mint az országos átlag, s léteznek olyan kistelepülések, ahol tízből kilencen 65 év felettiek.

A szépkorúak magas arányából adódik, hogy kevés a munkaképes korú, a földrajzi adottságokból pedig, hogy nincs munkahely: a foglalkoztatottak aránya nem éri el a 30 százalékot, s az állásban lévők sem a lakhelyükön, hanem másik településen dolgoznak, nem véletlen, hogy egyre többen költöznek el közülük, betelepülő viszont nem akad helyettük. Van olyan aprófalu, ahová az új évezredben még nem költözött be senki. Így viszont értelemszerűen egyre több az üres ház: a kistelepüléseken átlagosan az ingatlanok fele üresen áll, de akad olyan falu is, ahol az arány 70-75 százalék.

A települések természetesen mindent megpróbálnak az életben maradásért, ám az elmúlt másfél évtized azt mutatja, csak saját erőből nem tudják megoldani problémáikat. Kőröstetétlenben öt forintért hirdetett meg telkeket az önkormányzat évekkel ezelőtt, és a parcellákra először közel félezren jelentkeztek, az utóbbi években viszont már egyet sem sikerült eladni. Bihartordán hat éve kezdték el ugyanennyiért árulni az önkormányzati telkeket, de mindössze egyre akadt vevő. Zalaszentlászlón a rendszerváltás után született meg az egyforintos telkek ötlete, és be is épült a terület, igaz, leginkább helybéliek éltek a lehetőséggel. Vágon, Ecsenyben és Mezősason viszont senki. Zsédenyben és Rábakecölön nagyobb sikert aratott a kezdeményezés, igaz, utóbbi településen nemcsak telek, de 400 ezer forint vissza nem térítendő támogatás is szerepel az ajánlatban. Dócon és Mártélyon két-két család telepedett le az egy forintos telkek 2005-ben meghirdetett akciójában.

Más településeken viszont belátták: megfelelő közlekedés és szolgáltatások híján – az aprófalvak nagy részében nincs bolt, kocsma, posta, orvos – állandó lakost nemigen tudnak magukhoz csábítani, így a természeti környezetet próbálják meg hasznosítani. A 40 lakosú Libickozma lakossága például tavasztól őszig hétvégenként megháromszorozódik, köszönhetően a külföldieknek és a nagyvárosiaknak, akik az üres ingatlanokat nyaralóknak vették meg.

A legextrémebb próbálkozás azonban valószínűleg Megyeré: a Sümeg melletti, 26 lakosú települést ugyanis hétvégenként 210 ezer forintért ki lehet bérelni. Az összegért cserébe többek között hét teljesen felújított és berendezett falusi házat, a kultúrházat, pajtát, négy utcát, állatokat kap a bérlő, és aki szeretne a közügyekbe is beleszólni két napig, abból akár alpolgármester is lehet, így szabadon megváltoztathatja az utcák, terek nevét.

Ez marketingfogásnak jó, hosszú távú, és főleg általános megoldásnak azonban nem megfelelő, s állami program meg támogatás nélkül nem is állítható meg az aprófalvak elnéptelenedése. A kormány tervei között szerepel, hogy az 5000 fősnél kisebb településeken megemeli a csokot, kifejezetten az aprófalvak megmentésére született a 200 falu projekt, amelyben az egyes régiókban félmilliárd forintra pályázhatnának a települések. Ennél is nagyobb volumenű a Modern Falvak Program, melyhez a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége már ki is dolgozott egy vidékfejlesztési csomagot – más kérdés, hogy a jövő évi költségvetésben jelenleg egy fillér sincs a projektre, csak egy óvatos ígéret 150 milliárd forintról.

 

A csok bevezetése óta újabb ingyentelek-áradat söpört végig a településeken, akadnak helyek, melyek még vissza nem térítendő támogatással is csábítják a fiatalokat: jellemzően 200 ezer-kétmillió forintot szorítanának ki az önkormányzatok az esetleges betelepülőknek, s van olyan falu, ahol a költségvetés 5 százalékát sem sajnálnák erre a célra, másutt gyermekenként 100 ezer forint a támogatás. Cserében annyi az elvárás, hogy 3-5 éven belül fel kell húzni egy új ingatlant.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment