Amerika nem stadionra, hanem űrrakétára szórja el a pénzét

  • Az Egyesült Államok 9 éve elkezdte építeni a világtörténelem legnagyobb rakétáját, hogy az elvigye az embert a Holdra és a Marsra.
  • Több mint 14 milliárd dollárt költöttek rá, de rakéta még sehol, pedig jövőre már repülnie kellene.
  • Trump kiakadt, a NASA pedig azon agyal, hogy inkább megoldja a Hold-utazás első lépéseit okosban, saját rakéta nélkül, a magánvállalatok segítségével.
  • Ez homlokegyenest más, mint amit eddig akartak, ráadásul még a rakétaépítést sem akarják/tudják leállítani. De így mi értelme az egésznek?

Április 4-én hatalmas robaj rázta meg a mocsárvidéket Mississippi államban, Bay St. Louis közelében. Ott található a NASA egyik rakétatesztelő létesítménye, az amerikai űrügynökség munkatársai pedig aznap végezték az átalakított RS-25-hajtómű utolsó éles tesztjét.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy több mint 8 percen keresztül teljes meghajtással üzemeltették a rakétahajtóművet, lángba és füstfelhőbe burkolva a környéket.

Az RS-25-hajtómű nem piskóta, nagyobb mint egy kocsi, többezer fokra hevül fel, a feladata pedig az, hogy megemeljen és kijuttasson az űrbe többtonnányi rakományt. Ezt a hajtóművet használták az űrsiklók, most pedig a fejlesztők 111 százalékra turbózták fel a teljesítményét, hogy fel tudjon emelni az űrbe egy az űrsiklónál sokkal nagyobb és nehezebb tárgyat.

Ez az úgynevezett Space Launch System (röviden csak SLS), amely jelen állás szerint a valaha épített legnagyobb rakéta lesz, ha elkészül.

A hajtóművek sikeres tesztje után a NASA elbüszkélkedett vele, hogy legközelebb, mikor begyújták őket, a hajtóművek már űrhajósokat fognak felvinni a Holdra. A NASA lassan egy évtizede fejleszti az SLS-t, és nem kisebb tervei vannak a rakétával, minthogy a segítségével eljuttassa az űrhajósait először ismét a Holdra, majd utána a Marsra.

Utoljára a 70-es évek elején járt ember a Holdon, aztán az Apollo-programot leállították, az emberes űrrepülés pedig hanyatlásnak indult. Ennek az lett a következménye, hogy az ember már lassan fél évszázada nem jutott messzebb a Föld-körüli pályánál. A vezető űrügynökségek inkább a Nemzetközi Űrállomás megépítésébe fektették az energiáikat, az Egyesült Államok pedig elindította, majd 2011-ben leállította az űrsikló-programot. Ez az 50 év nem múlt el nyomtalanul, hiába állt rendelkezésre még a 60-as és 70-es években a hatalmas Saturn V. rakéta a Hold-utazáshoz, ma már egyszerűen nincs olyan rakéta, amely képes lenne elvinni az embert újra a Holdra.

Pedig igény lenne rá.

A világ kormányai sorra tervezik a mélyűr-missziókat, Donald Trump és Vlagyimir Putyin is azzal kampányol, hogy embert akarnak juttatni a Holdra és a Marsra, Kína nemrég küldött szondát a Holdra. A magánvállalatokról ne is beszéljünk, a SpaceX vezetője, Elon Musk folyamatosan arról beszél, hogy el akarják érni a Marsot.

A NASA évek óta azt tervezi, hogy először visszaviszik az embert a Holdra, majd Hold-körüli pályán létrehoznak egy bázist, amelynek segítségével elérhetővé válik a Mars. Ebből az egészből egyelőre két konkrét lépés világos:

  • az Exploration Mission-1,
  • és az Exploration Mission-2.

Az első küldetést 2020-ra tervezik, ez egy ember nélküli küldetés lenne, amely során a már kifejlesztett (de még csak egyszer kipróbált) Orion-űrhajó megkerülné a Holdat. Ezt követné a 2023-ra tervezett második küldetés, amelynek során már emberekkel a fedélzeten tennék meg ugyanezt.

Mindkét küldetés kulcsfontosságú darabja az SLS-rakéta, elvileg ugyanis ez az egyetlen olyan rakéta, amely közeljövőben képes lehet egyetlen indítással az űrbe juttatni az Oriont és a szervízmodulját.

Látványterv a Space Launch System-rőlFotó: HO/AFP

A több típusból álló rakéta első változata 26 tonna rakományt lesz képes eljuttatni a Holdra, a végső változat, azaz kettes blokk viszont akár már akár 45 tonnát is. A jelenleg működő legerősebb rakéta, a SpaceX Falcon Heavy rakétája mindössze 17 tonnát képes eljuttatni a Hold-/Mars pályára.

A megfelelő tolóerő nagyon fontos az űrutazáshoz. Ahhoz, hogy az űrhajó fel tudjon emelkedni a földről az űrbe, hatalmas energia kell. Minél több rakományt szállít, annál több üzemanyag és annál nagyobb rakéta kell. Aztán ha kijutott az űrbe, még mindig csak Föld-körüli pályán kering, ahhoz, hogy kiszakadjon a Föld gravitációs vonzásából, megint csak egy rakéta kell, ami meg tudja adni a kellő löketet ahhoz, hogy az űrhajó eljusson a Holdra vagy a Marsra.

A gond az, hogy nagyon úgy tűnik, az SLS-fejlesztését is utolérte a nagy és drága projektek rémálma: elszabadultak a költségek, elkezdtek csúszni a határidőkkel, végül pedig a politikusoknak elfogyott a türelme, és most áll bál Amerikában a rakéta körül.

Márciusban a NASA-vezetője bejelentette, lehet, hogy a 2020-as első küldetést nem is az SLS-el fogják végrehajtani.

Ez hosszútávon akár az egész projekt halálát jelentheti, pedig már egy zsák pénzt beleöltek. A háttérben ott van Trump, aki minél előbb eredményeket szeretne, a helyi politikusok, akik nem hagynák veszni a pénzt, és a nagy kérdés: miért áldozzon az állam dollármilliárdokat egy rakéta kifejlesztésére, amikor akár meg is veheti azt egy olyan cégtől, mint a SpaceX?

Nem lesz kész az elnökválasztás előtt, Trump kiakadt

Az SLS-be valójában már a kezdetektől bele vannak kódolva a problémák, egyszerűen azért, mert egy ilyen drága, hosszú, de közben semmilyen konkrét és közvetett gazdasági haszonnal nem kecsegtető projekthez nagyon mély elköteleződés kell. Ez pedig az amerikai kormányban a Hold-program óta csak tessék-lássék módon van meg. Akkor az amerikai-szovjet űrverseny és a hidegháború kellett hozzá, hogy a kormány ne sajnálja a pénzt a NASA-tól.

Most ilyen ösztönző nincs, a Hold-utazást eredetileg George W. Bush vetette fel újra, mert kellett egy távlati cél, amit az űrsikló-program leállítása után kitűzhettek maguk elé. Ez lett a Constellation-program, amelynek keretében a NASA kifejlesztette az Orion-űrhajót, és elkezdte fejleszteni a Saturn V. helyébe lépő Ares-rakétát. Az egész 2010-ig tartott, amikor Barack Obama úgy döntött, hogy a fejlesztők túlköltekeztek és kifutottak a határidőből, ezért törölni akarta az egész projektet (Amerika akkor amúgy is a 2008-as gazdasági válság hatásait nyögte éppen).

Végül az Orion-űrhajó maradt, csak az Ares-t kaszálták el, helyette viszont bejelentették, hogy megépítik a többfunkciós és elvileg olcsóbb SLS-t. Ehhez köze volt annak is, hogy a szövetségi költségvetés fölött rendelkező kongresszus több befolyásos is tagja is a rakétafejlesztés mellett állt ki.

Azóta eltelt 9 év, de semmi sem változott: rakéta még sehol, pedig 10 milliárd helyett ráköltöttek már több mint 14 milliárd dollárt, úgy volt, hogy 2017-ben már repülni fog, de most úgy tűnik, hogy a 2020-as dátumot sem fogják tudni tartani.

A NASA egy tavalyi jelentése a késésért és a költségtúllépésért is a rakéta fő beszállítóját, a mostanság amúgy is eléggé megtépázott hírnevű Boeing-et tette felelőssé, amiért alábecsülték a munka nagyságát.

Emiatt pedig egyvalaki biztosan kiakadt: Donald Trump.

Washington Post információi szerint március elején a Boeing vezetői hivatalosak voltak a NASA központjába egy találkozóra. Ekkor az illetékesek számára már világos volt, hogy nincs az az Isten, hogy az SLS kész lesz a jövőre tervezett Exploration Mission-1-re, a rakéta legelőbb 2021-ben tud felszállni.

Mike Pence alelnök az SLS makettje előttFotó: BILL INGALLS/Picture-Alliance/AFP

A Post szerint Trump és alelnöke, Mike Pence viszont azt akarják, hogy a NASA-nak még a 2020-as elnökválasztás előtt legyen egy nagy dobása, az Orion űrhajót Hold-körüli pályára állítani pedig elég nagy dobás lenne. A találkozón a NASA vezetője, Jim Bridenstine világossá tette a Boeing emberei számára, hogy “ezt nem csinálják tovább”, és mostantól kezdve bármilyen alternatív megoldás játszik.

Pár napra rá Bridenstine-t meghallgatta a szenátus tudományos bizottsága, ahol a NASA-főnök azt mondta, ugyan még mindig támogatják az SLS-megépítését, de komolyan fontolóra veszik, hogy most félrerakják, és felküldik az Orion-t 2020-ban egy kereskedelmi rakétával.

Ez homlokegyenest más irány, mint amit a NASA eddig tervezett, és jelentős hatása lehet a teljes űriparra. Felmerül ugyanis, hogy a NASA-nak szüksége van egyáltalán egy saját fejlesztésű rakétára, vagy azt kellene tennie, mint a Nemzetközi Űrállomás esetében?

Az ISS-t az űrsiklók nyugdíjazása óta az orosz Szojuz űrhajó, illetve magáncégek látják el. Az amerikai kormány pedig fizet azért, hogy a rakomány és az űrhajósai feljussanak az állomásra. A SpaceX idén sikeresen tesztelte a Dragon űrhajót, így hamarosan képes lesz rá, hogy embereket is felvigyen az űrállomásra. A Falcon Heavy pedig – bár egyelőre közel sem képes akkora tömeget megmozgatni, mint amennyire az SLS képes lenne – sokkal olcsóbban repül, köszönhetően az újrafelhasználható gyorsítórakétáinak. Ráadásul péntek hajnalban kiderült, hogy most már a Falcon Heavy mindhárom gyorsítórakétája képes visszatérni a Földre.

Az SLS egyetlen indítása egymilliárd dollárt emésztene fel, a Falcon Heavy esetében mindössze 90 millió dollárba kerül ugyanez. Ráadásul az SLS-t olyan régóta fejlesztik, hogy egyes részei iparági szakértők szerint már elavultak. Nem csoda, hiszen a 70-es években kifejlesztett űrsikló-technológián alapulnak.

A Falcon HeavyIllusztráció: JIM WATSON/AFP

Eközben a NASA már így is egy sor olyan küldetést szervezett ki magánvállalatok számára, amelynek a végrehajtását eredetileg az SLS-el tervezték, elvileg a Hold-körüli pályára állítandó Gateway űrállomást is kereskedelmi rakétákkal fogják megépíteni és ellátni.

Most pedig zárójelbe került az SLS legfontosabb és legaktuálisabb küldetései közül az első.

S mégis, egyelőre szó sincs arról, hogy a rakéta fejlesztését leállítják. Bridenstine a NASA alkalmazottainak írt levelében márciusban úgy fogalmazott, hogy “megszabadítják” a rakétát a 2020-as határidőtől, de 2023-ban már annak kell szállítania az Orion-t. Ők pedig elkötelezettek abban, hogy megépítsék a rakétát. Két okuk is van rá, az első a pénz.

Kéne egy traktor a világűrbe

A hivatalos magyarázat az, hogy az SLS nélkül csak drágább és kockázatosabb megoldások jöhetnek szóba, a két másik elérhető, jelenleg kereskedelmi forgalomban lévő és legnagyobb tömeget megmozgatni képes rakéta – a Falcon Heavy (SpaceX) és a Delta IV Heavy (United Launch Alliance) – ugyanis egyszerűen nem elég nagy a feladathoz.

A másik ok ennél jóval prózaibb és kicsit rávilágít arra is, hogyan működik az amerikai politika: egy ennyi munkahelyet fenntartó projektet nem lehet csak úgy leállítani.

Az SLS megépítése még amerikai mércével mérve is nemzetgazdasági jelentőségű projekt. 25 ezren dolgoznak a rakéta kifejlesztésén és megépítésén, 800 beszálltó cég érintett 43 amerikai államban. A munka nagy részét Alabamában végzik a huntsville-i Marshall Űrközpontban. Csak ebben az államban 13 ezren dolgoznak az SLS fejlesztésén nem kevés pénzzel hozzájárulva az alabamai gazdasághoz.

Jim Bridenstine márciusi meghallgatása után az alabamai Richard Shelby szenátor is megszólalt, leszögezve, hogy szerinte az SLS-nek kellene szállítania az Oriont. Ő volt az, aki pár másik szenátorral együtt 2010-ben elérte, hogy Barack Obama ne törölje teljes egészében a rakétaépítési programot, és azóta is rendre átnyomják a kongresszuson a finanszírozást. Az általuk képviselt államokban mind jelentős NASA-létesítmények találhatóak, a szavazóiknak pedig valószínűleg egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi munkahelyet és pénzt jelent számukra a rakétafejlesztés.

Pedig őszintén, ennek a rakétának így egyre kevesebb értelme van, és ha sikerrel jár nélküle a 2020-as indítás, akkor még kevesebb értelme lesz.

Az mondjuk egy érdekes dolog, mihez kezd most a NASA úgy, hogy kiesik a képletből az űrhajót és a szervízmodult szállítani képes rakéta. A megoldás elvileg az lenne – és erre Bridenstine is utalt -, hogy két rakétafellövéssel fogják megoldani a küldetést. Az első kereskedelmi rakéta felviszi és Föld-körüli pályára állítja az Oriont és a szervízmodult. Az űrhajó aztán ott bevárja a második rakétát, amely üzemanyagot és egy harmadik rakétát fog felvinni az űrbe. Ez a harmadik rakéta lesz az, amely elviszi az Oriont a Holdig.

Mondhatni úgyis, hogy ez a harmadik rakéta lesz a vontató vagy a traktor, amely elhúzza az űrhajót az alacsony Föld-körüli pályáról.

Ez nem új ötlet, korábban is felvetődött már, az űrvontatóknak egy csomó előnyük van. Például az, hogy többször is fel lehet őket használni. Nem kell, hogy visszatérjenek a Földre, egy későbbi küldetésnél ugyanúgy el tudnák vinni az űrhajót a távolabbi égitestre, ha feltöltik üzemanyaggal. A probléma ezzel az, hogy az Orion egyelőre nem képes dokkolni, márpedig mindehhez szükséges, hogy össze tudjon az űrben kapcsolódni a vontatórakétájával. Ez ugyanakkor egy megoldható probléma, a Szojuz és a Dragon űrhajó is képes automatikusan dokkolni az ISS-el.

Így néz ki az OrionFotó: JASON CONNOLLY/AFP

A NASA mégsem lelkesedik nagyon az ötletért, még úgy sem, hogy jelenleg a két kisebb kereskedelmi rakéta indítása olcsóbb lenne, mint a nagy SLS indítása. Egyrészt azért, mert nem tetszik nekik a dokkolás. “Ez sokkal bonyolultabbá és kockázatossabbá teszi a küldetést” – mondta Bridenstine. A Verge megszólaltatott pár politikust is, akik azt mondták, már alapból az a tény is kockázatot jelent, hogy egy küldetés több rakétaindítással oldható csak meg. Ha az egyik rakétát baleset éri, ugrott az egész küldetés.

A 2020-ra tervezett Exploration Mission-1 pedig már itt van a küszöbön, az SLS nélkül a NASA-nak alig egy éve van kitalálni, hogyan fog az Orion dokkolni az űrben, milyen rakéta fogja felvinni, és ha ez megvan, akkor új szimulációkat kell futtatnia az új rakétával. Ez azért elég szűkös.

Benne van még a pakliban az is, hogy megpróbálják megoldani a küldetést egy kereskedelmi rakétával. Fogják a Falcon Heavyt és felturbózzák a Delta IV Heavy legfelső fokozatával. Az NBC szerint egy április eleji találkozón Bridenstine ezt is szóba hozta. Ez azért ironikus lenne, a Delta IV Heavy részben a Boeing-é.

Ez azt jelentené, hogy a NASA ejtené a Boeing által fejlesztett nagy rakétát, és odaadná a munkát az egyik nagy rivális SpaceX-nek, amelynek a rakétáját aztán épp a Boeing résztulajdonában lévő vállalatnak kellene felturbóznia.

Egyelőre még nem tudni, hogy melyik megoldás lesz a befutó, a NASA eközben az SLS-projekttel sem hagyott fel és a Boeing illetékese is azt nyilatkozta, hogy dolgoznak ahogy csak tudnak. Maximum az lesz a vége, hogy Trump legnagyobb bánatára megint el kell halasztani a kilövést 2021-re vagy még később. Akkor pedig már nem is biztos, hogy ő lesz az elnök.

444.hu

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment