Egy borsodi tengerszem titkai

A vilagbarangolo.blog.hu rendkívüli, hétközi posztjában szakít a blog eddigi hagyományaival, s felkeresték lángoktól ölelt kis hazánk egyik legvarázslatosabb helyét, amely – nem titkolt módon – a bloggazda lakóhelyének közelében helyezkedik el.

A kezdetek

Rudabánya – amely egy alig kétezer-ötszáz lakosú kisváros Északnyugat-Borsodban, Kazincbarcika közelében – egyike azon magyarországi településeknek, ahol szó szerint velünk él a történelem. Tízmillió évvel ezelőtt emberszabású majmok éltek itt, az elmúlt néhány ezer évben (közvetlenül azután, hogy a térségben élő mamutok utolsó példányait is elejtették őseink őseinek az ősei) pedig a bányászat jelentette a legfőbb bevételi forrást a környék lakói számára (akik között szép számmal találunk keltákat, avarokat és szlávokat is, mielőtt a magyarok a 9-10. század fordulóján felbukkantak volna).

hun_rudabanya_coa.jpg
Ma már csak a város címere, valamint a közelben elhelyezkedő külszíni fejtések (és persze a múzeumban kiállított tárgyak) emlékeztetnek arra, hogy itt komoly bányászat folyt. (forrás: Wikipedia)

Maga a “ruda” szláv kifejezés is ércet jelent, Rudabánya a középkorban pedig egyike volt a hét felső-magyarországi bányavárosnak – ez volt a település történetének legfényesebb időszaka, amelyet aztán a török kor pusztításai s az azt követő évszázadok lassú és monoton agóniája követett.

rudabanya_101.jpg
A szocialista haladás jegyében felfejlesztett rudabányai vasérckitermelés a fénykorában több ezer embernek adott munkát. (forrás: rudabanya.hu)

Kezdetben még az ezüst és a réz volt a legfontosabb kitermelt érc a vidéken, a 19. századtól azonban már vasércet bányásztak nagyüzemben a településtől északkeletre elhelyezkedő bányaterületeken. A fokozatosan terjeszkedő bányaművelés hatalmas meddőhányókat hagyott maga után, teljesen átformálva a tájat (ekkoriban elsősorban külszíni fejtésen nyerték ki az ércet, a mélyművelésű bányarészeket csak a második világháború után hozták létre). A bányászattal végül 1985-ben felhagytak, annak nyomai (a hatalmas gödrök) azonban ott maradtak az erdőkkel benőtt hegyek között…

A teljes blog tovább olvasható a vilagbarangolo.blog.hu weboldalán…

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment