Hontalan állatok világnapja – ha úgy döntöttünk, élőlényt tartunk, örökre felelősséggel tartozunk érte

Megosztás

Amennyiben valaki elszánja magát arra, hogy háziállatot tart otthon, onnantól teljes felelősséggel tartozik érte. Nem fél évig, nem háromig, hanem a kisállat életének végéig gondoskodnia kell róla. Az állatmenhelyek már kapacitásuk felső határán járnak, az emberek gondolkodásában túlzottan is kialakult az “eldobható” kultúra.

A hontalan állatok világnapját 992 óta tartják, a figyelemfelkeltő, szemléletformáló kezdeményezés az Amerikai Egyesült Államokból indult. Ezen a napon az elhagyott, kidobott állatokért küzdő állatvédő szervezetek, civilek, ideiglenes befogadók, menhelyek és gyepmesteri telepek kerülnek a figyelem középpontjába. Ők azok a mindennapi hősök, akik az emberi felelőtlenség áldozataival nap mint nap szembesülnek.

Megkeresésünkre Bóday Pál, a Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta: a legnagyobb problémát a társadalom „eldobható” fogyasztói kultúrájában látja. Szükségleteinken felül vásárolunk, aztán a megunt dolgokat, legyenek azok tárgyak, emberi kapcsolatok vagy fölöslegessé vált állatok, a szemétbe dobjuk. A felelős magatartás ezzel szemben az lenne, hogy egy megváltozott élethelyzet esetén szerető családot keresünk azoknak az állatoknak, akiket valamilyen okból kifolyólag nem tudunk ellátni. Tipikus esete az állatoktól való megszabadulásnak az öröklés, ahol a vagyonnak mindig van gazdája, az ott élő állatnak pedig többnyire nincs. Adott esetben egy házzal együtt megörökölt cica az ott élő idős rokonunk társa, talán egyetlen vigasza volt, így hát erkölcsi kötelességünk lenne róla élete végéig gondoskodni. Hiába szigorítjuk ugyanis a törvényt, ha nincs meg a belső parancs az állati élet tiszteletére – mondja Bóday Pál.

A macskaárvaház egyik védence. Fotó: Korepta Lilla

Manapság a kutya és a macska már egyre több helyen a család része, tehát úgymond egy magasabb polcra kerültek, ám amikor nehézségekkel – mondjuk egy komolyabb állatorvosi költséggel vagy nem várt szaporulattal – szembesül a gazda, sokszor az út mellett, vagy a menhely előtt egy dobozban végzi az az állat, akivel évekig együtt élt. Ez bizony még pénzért vásárolt, fajtatiszta állatokra is igaz! Ezen az attitűdön sürgősen változtatni kell, mert amíg az élet tiszteletének személete hiányzik az emberekből, addig szinte hiábavaló az állatvédők küzdelme. Természetesen az oktatás, a nevelés, az iskolai előadások mind fontosak, de valahol belül, a lelkünkben kell megszületni a gondolatnak, hogy felelősek vagyunk a ránk bízott életért, Isten minden teremtményéért. Ezért hangsúlyozzuk mindig, hogy soha ne vegyünk kutyát, cicát vagy nyuszit gyereknek ajándékba, mert az állattartásra meg kell érni, s ráadásul a költségei is viszonylag magasak.Hirdetés

Bóday Pál, a kápolnai macskaárvaház vezetője elkötelezett állatvédő. Fotó: Korepta Lilla

Azt is folyamatosan mondogatjuk, hogy van egy egyszerű út is: nem kell állatot tartani! Aki úgy érzi, hogy anyagi vagy érzelmi szempontból nem tudja vállalni az ezzel járó kötelezettségeket, az jobb, ha nem vesz magához állatot. A velünk élő, nekünk kiszolgáltatott társállatok mellett – akár egy házasságban – jóban, rosszban, egészségben, betegségben is ki kell tartani! Egyébként nagyon jó kezdeményezésnek tartanám, ha a falvakban a porták kerítéseit biztonságosabbá tevő akciók indulnának, mert sok esetben a rossz kerítés miatt végzi a kutya az utcán, és okoz balesetet. Sajnos a legtöbben azt a megoldást választják, hogy a kerítés kijavítása helyett egy életre láncra kötik az ebet. Ez egyébként nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem törvénysértő is.

Megkerestük Pál Yvettet, a gyöngyösi gyepmesteri telepet üzemeltető Új Nap Közhasznú Egyesült vezetőjét, aki elmondta: szélmalomharcot vívnak az utcára kerülő nem kívánt kutya- és macskaszaporulatokkal. Mindaddig, amíg az ivartalanítás nem lesz a felelős állattartás kötelező eleme, egy ördögi körben küzdenek a gazdásítással és a vég nélkül termelődő utánpótlással. A kapacitásaik korlátozottak, bár sokan azt gondolják, hogy a gyepmesteri telep feladata a megunt állatok ellátása. Ez nem így van – mondja Pál Yvett, mert a mi elsődleges kötelességünk az utcán élő állatok begyűjtése és lehetőség szerint gazdásítása. Az már meghaladja az erőnket, hogy gazdás állatoktól született kiskutyákat, kiscicákat elhelyezhessünk. Nekünk már az is nagy segítség, hogy amennyiben valaki gazdátlan állatot talál, a saját otthonában helyezi biztonságba, elviszi állatorvoshoz, s esetleg gazdit is keres neki. Egy kutyával könnyebb, száz kutyával nehezebb ugyanezt csinálni. Aki pedig az ivaros állata fölösleges kölykeit helyezi el a kapunkban az ugyanannyi állat életesélyét veszi el, mert a nemtörődömségből született négylábúak helyére veszélyben lévő, idős, beteg vagy sérült állat kerülhetett volna hozzánk.

Ezeket a kis gombócokat a gyöngyösi temetőnél rakták ki

Szerencsére az önkormányzattal nagyon jó a kapcsolatunk. Gyöngyös város költségvetéséből, illetve a Kiss Tivadar, önkormányzati képviselő által felajánlott 400 000 forintos képviselői keretből  a gyöngyösi macskák ivartalanítása évek óta fél áron történik. A program népszerű, sokan élnek a kivételes lehetőséggel, ami nagy öröm számunkra. A macskák mellett a kutyákra is kiterjesztettük a kedvezményt, s azt szeretnénk, ha ez a nagyszerű gyakorlat ebben az évben is folytatódhatna. Csodálatos lenne, ha ezt a gyakorlatot több környékbeli település is átvenné, illetve amennyiben lehetséges, 3-4 falu közösen nyitna és tartana fent egy gyepmesteri telepet, szervezne ivartalanítási akciókat és felvilágosító előadásokat.

Pál Yvettől megtudtuk: a macskák presztízse sajnos még ott sem tart, ahol a kutyáké, sokszor a fogyóeszköz kategóriába sorolják a megszületendő kismacskákat, nem gondoskodnak a biztonságukról, s chipet is elvétve találunk cicákban. Sok közülük még fiatal korában az autók kereke alatt végzi, elütik őket, ahogy kétségbeesetten kóborolnak élelem után kutatva. A tévhitek is nehezítik a dolgunkat: sokat azt hiszik, hogy jó a kutyának, macskának, ha legalább egy almot a világra hoz. Ez tévedés és nagyon elavult szemlélet. Nem kell az állatok szaporodásába emberi érzelmeket keverni! Bár tappancsos barátaink gondoskodó és védelmező anyák, semmilyen káruk nem származik abból, ha még az első tüzelés előtt ivartalanítják őket. Sőt, így számos később kialakuló komoly, akár halálos betegségtől óvhatjuk meg őket.

A jövő generációja a felelős állattartást tanulja. Fotó: Új Nap Egyesület

Folyamatosan tartunk szemléletformáló előadásokat, már a kis óvodásoknak is, korosztályi szintekre szabva. Fontos, hogy a követező generáció már úgy nőjön fel, hogy megbecsüli, és felelősen tartja a kisállatát. Ennek az alapja a már említett ivartalanítás, valamint a megfelelő oltások beadatása és a chipeltetés.

Kekesonline.hu

Megosztás

Related posts