Itt a kormány eldugott meglepetése, a „rabszolgatörvény 2.0”

Megosztás

Sikerült belecsempészni egy a munkaidőkeretre és munkaidő elszámolási időszakra vonatkozó rendelkezést a veszélyhelyzet megszüntetése utáni helyzetet meghatározó törvényjavaslatba.

A kormány a hét elején bejelentette, hogy június végével megszűnik a veszélyhelyzet, ezzel pedig a rendeleti kormányzás, az ezalatt hozott döntések egy részét viszont törvénybe iktatják majd. Az erről szóló, 247 oldalas törvényjavaslatot minden salátatörvények benyújtója, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kedden be is nyújtotta a parlamentnek.

A javaslat nagyrészt tényleg arról szólt, hogy rendeleti úton hozott döntések ne veszítsék hatályukat a veszélyhelyzet végével, így például törvény biztosítsa, hogy az év végéig tart a hiteltörlesztési moratórium és a többi gazdaságvédelmi intézkedés. A korábban hozott rendeletek majdnem szóról szóra történő átemelése mellé viszont

BECSEMPÉSZETT A KORMÁNY LEGALÁBB EGY KIS MEGLEPETÉST, AMELLYEL A VESZÉLYHELYZETRE KITALÁLT INTÉZKEDÉST GYAKORLATILAG ÁTÜLTETNE A NORMÁLIS MINDENNAPOKBA.

Ez a rendelkezés a munkaidőkeretre és munkaidő elszámolási időszakra vonatkozik. A rendelkezést viszont nem sikerült annyira eldugni, hogy ne találják meg olyanok, akiknek nem tetszik: Szél Bernadett független képviselő rabszolgatörvény 2.0-ként hivatkozott a javaslatra és a szakszervezetek is eléggé felháborodtak.

A törvénytervezet 56. paragrafusa a “munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény eltérő alkalmazásával összefüggő átmeneti szabályok” címet kapta, ennek is a 4. pontja az, ami igazán kiverte a biztosítékot a szakszervezeteknél és az ellenzéknél. Ezt szó szerint idéznénk, mert nem hosszú:

“A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter engedélyezheti, hogy a munkáltató új munkahelyteremtő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot – az Mt. vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel – legfeljebb huszonnégy hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek.”

A kormány veszélyhelyzet alatti rendeleteiben is szerepelt egy hasonló rész, amely a veszélyhelyzet idejére, illetve annak végétől számított 30 napra adott lehetőséget a munkaadóknak, hogy 24 hónapos munkaidőkeretet állapítsanak meg a dolgozóiknak, ezután viszont ez a lehetőség megszűnt volna. A törvényjavaslat viszont gyakorlatilag állandó jelleggel megtartaná ezt a lehetőséget, bár nem általános jelleggel, hanem egyedi, miniszteri döntés alapján.

Akárhogy is, ha a törvényt megszavazza a parlament (márpedig a magyar parlamentáris rendszerben szinte garantált, hogy a kormány javaslatait megszavazza a parlament, hacsak a kormány időközben meg nem gondolja magát), akkor Magyarországon lesz 24 hónapos munkaidőkeret.

A munkaidőkeret meghosszabbításával folyamatosan próbálkozik a kormány, legutóbb 2018 végén változtatott ennek a szabályain a munka törvénykönyvének túlóratörvényként, illetve rabszolgatörvényként is hivatkozott módosításával, amelyet óriási parlamenti botrányok és utca tiltakozások közepette szavazott meg a kormánypárti többség.

Ez a módosítás lehetővé tette, hogy a munkáltatók és a munkavállalók kollektív szerződésben 250 óráról 300 órára, egyéni megállapodás részeként pedig 400 órára emelhessék az egy évben elrendelhető túlórák számát, és 1 évről 3 évre hosszabbította a munkaidőkeretet, amit kollektív szerződéssel kell jóváhagyni. 

A MOSTANI JAVASLAT SZERINT VISZONT A SZAKSZERVEZETNEK NEM KELLENE BELEEGYEZNIE, HOGY AKAR-E KÉT ÉVES MUNKAIDŐKERETET, CSAK A KORMÁNYNAK KELLENE RÁBÓLINTANIA. 

Ahogy azt az Indexnek Mayer Balázs munkajogász elmagyarázta, aki munkaidőkeretben dolgozik, annak a pihenőnapjait, munkanapjait és túlóráit a keret végén számolják el, azalatt a munkáltató bizonyos keretek között rugalmasabban kezelheti, hogy mikor ad ki pihenőnapot a dolgozónak, és mikor szeretné, hogy többet dolgozzon.

Vegyünk egy példát: valaki egy éves munkaidőkeretben dolgozik, amiben heti 40 óra pihenőidő jár neki, vagy heti két pihenőnap. A munkaadója (jó eséllyel valamilyen nagy gyár, ezekre jellemző a munkaidőkeret) úgy látja, hogy az év első két hónapjában nincs annyi munka, ezért ebben az időszakban csak pihenőnapokat ad ki a dolgozónak, akinek cserébe később sokkal kevesebb pihenőideje lesz (a törvény így is garantál neki heti 40 órát, amelynek 1 teljes naptári napot magában kell foglalnia).

Aztán az egy év lejárta után kiszámolják, hogy mennyi napot dolgozott a munkás, jár-e neki túlórapénz, stb. A cégeknek azért jó, ha egy év van hat hónap helyett, mert jobban tud sakkozni azzal, hogy mikor mennyit dolgoznak a munkavállalók. Jobban el tudja osztani a munkaterhelést úgy, hogy a keret lejárta után ne maradjon rendkívüli munkavégzése a dolgozóknak, vagyis olyan plusz munka, amit külön ki kell fizetnie. És a leállások esetén is jobban tud gazdálkodni a dolgozók pihenőnapjaival.

Ha két évre kell kiszámolni a pihenőnapokat, a cég két évnyit szinte egyszerre ki tud adni, vagyis például ha be kell csukni a gyárat egy időre, nem kell kirúgnia senkit. Mayer persze hangsúlyozza, hogy a munkaidőkeret használata csak egy lehetőség, ettől még a cégek más rendszerben is elszámolhatnak a munkaidővel, túlórákkal, akár havonta is.

További részletek az Index.hu cikkében.

Megosztás

Related posts