De miért nem maradnak otthon a nyugdíjasok?

Megosztás

Miskolcról közölt riportot a Népszava, amelynek az újságírója azt tapasztalta, hogy a borsodi megyeszékhely utcáin inkább az idősek okoznak problémát, mint a fiatalok.

Ősz haj, finoman festett száj, rózsaszín ballonkabát, elegáns, idős hölgy a miskolci Szinva-terasz villamosmegállójában. Mellette egy ziláltabbnak tűnő hetvenes asszony, szájmaszkban, gumikesztyűben, odább egy nyolcvanas férfi fújtat a padon, mellé szintén nyugdíjas házaspár huppan. – Nem tetszik félni a koronavírustól? – szólítjuk meg a rózsaszín kabátos hölgyet. Azt mondja, hogy autó híján nem tud két szatyornál több élelmet hazavinni, ezért délelőtt és délután is boltba megy. Üres a hűtő, pár napja jött meg Angliából, ahol újszülött unokáját látogatta meg. – Nem kell félni, biztosan nem kaptam el a vírust – fogadkozik, s amikor rákérdezünk, vajon ezt miből gondolja, meglepő választ ad:

a lányáék a tengerhez közel laknak, a szél ott mindig fúj, a vírusnak nincs módja sehol „megtapadni”.

Megyünk a szájmaszkos asszonyhoz, tőle is azt kérdezzük, mi dolga a városban. Azt mondja, levegőzni jött, mert ha nem sétál eleget, „beállnak a lábai”, de ha már itt volt, elvitelre vásárolt meleg ételt is. Ő is meglepő választ adott arra a kérdésre, nem fél-e koronavírustól?

– Angyalom, a napfény megvéd!

– emeli magasba a mutatóujját, majd közli, hogy tíz percnyi napfürdőzés kiirtja az összes vírust, ez tudományos tény. A nyolcvanas férfi csak legyint, amikor az óvatosság fontosságára intjük, azt mondja, egyedül él, neki már mindegy, ha meg kell halni, hát meg kell, mindegy is, hogy rákban vagy koronavírusban. A házaspár egyenesen megsértődik a kérdésünkre, szerintük manapság mindenki az időseket zrikálja, márpedig nekik egyetlen szórakozásuk maradt az életben, hogy délelőttönként korzóznak egyet: ha otthon kéne maradniuk meg is őrülnének. Egy macskaeledelt cipelő asszonytól pedig – aki, mint megtudtuk, a távoli Avas-lakótelepről csak azért buszozott el a belvárosba, mert itt az egyik boltban akciós volt a száraztáp! – megkapjuk a legmeglepőbb választ az aggodalommal kapcsolatos kérdésünkre.

– Védett vagyok, nincs mitől félnem, még az ősszel beoltattam magam influenza ellen – jelentette ki ellentmondást nem tűrőn.

Eredetileg csellengő fiatalok után indultunk, de a hét végéhez közeledve szinte csak időseket, no és kisgyermekes anyukákat találtunk a borsodi megyeszékhely belvárosában, délidőben. „Maradj otthon, fiatal!” elnevezéssel Veres Pál miskolci polgármester – a Földes Ferenc Gimnázium korábbi igazgatója – kérésére hétfőtől a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény utcai gondozószolgálata és az önkormányzati rendészet munkatársai arra hívják fel a fiatalok figyelmét: ne a plázákban vagy az utcán lófráljanak, hanem maradjanak otthon. A fiatalok hétfőn és kedden még nem, a hét közepére azonban mintha meghallották volna a polgármesteri intelmeket, csapatokban lődörgő általános vagy középiskolásokat nem láttunk a verőfényes napsütés ellenére sem.

– A hét elején még nem indult be rendesen a távoktatási rendszer, talán ennek is köszönhető, hogy a fiatalok azt hitték, nincs igazi tanítás, szabadon korzózhatnak – mondja Lengyel Roland, az önkormányzati rendészet osztályvezetője, maga is egy középiskolás lány édesapja. Szavai szerint ez a helyzet néhány nappal később megváltozott, kialakult egyfajta otthoni tanrend, a középiskolásoknak általában nyolckor oda kell ülniük a számítógépek elé, bejelentkezni, s vannak interaktív vagy épp csoportos feladatok, amelyek szintén a gép mellett tartják őket. A rendészeknek most már inkább az időseket kell figyelmeztetniük az otthonmaradásra. Ezt teszik a gyermekjóléti szolgálat tagjai, persze, ha látnak anyukákat kisgyerekkel, hozzájuk is odamennek. Így tett az általunk elkísért Juhászné Koós Edit módszertani tanácsadó és Fleck Ádám szociális munkás is.

A legtöbb szülő arra hivatkozott, hogy csak „leugrott” a városba, és nincs kire hagyni a gyerekeket, ennivalót meg venni kell. A két szakember tapasztalatai szerint az idősek nehezen látják be, hogy változtatniuk kell a napi rutinjaikon, s gyakran sértve érzik magukat, ha erre figyelmeztetik őket. Segítséget is csak ódzkodva kérnek, ezért a szolgálat munkatársai szórólapokat is osztottak, azzal a zöld számmal ellátva, ahol a 70 éven felüliek jelezhetik, ha az alapvető élelmiszerek vagy gyógyszerek bevásárlásában támogatást kérnek. Sokaknál – figyeltük meg – ez a cédula is valahol a cekker mélyén landolt, már ha nem került bele néhány pillanattal később egyenesen a kukába.

Forrás: nepszava.hu

Megosztás

Related posts