Jakab nem fog Gyurcsánnyal egy listán szerepelni

Megosztás

Különlegesen hosszú interjút adott a hvg.hu-nak a Jobbik elnöke, melyben jónéhány erős kijelentést tett a miskolci politikus. Mit gondol a kilépőkről? Mi most a Jobbik? Miért lépett be egykor? Melyik ellenzéki politikussal egyeztetett utoljára? Mit üzen a Fideszből kiábrándultaknak? Jakab Péter mindent elmondott Hont András újságírónak.

Indíthattuk volna ezt a beszélgetést azzal a bárgyú álkérdéssel, hogy akkor most ön zsidó-e vagy náci, de figyelve az identitását, világnézetét firtató kérdésekre mostanában adott válaszait inkább azt kérdezném meg, hogy miért is lépett be annak idején a Jobbikba.

J. P.: Azért mert találkoztam egy társadalmi problémával. Én Miskolcról érkeztem, és egy olyan iskolában tanítottam, ahol lényegében csak cigány származású gyerekek voltak. Cigány értelmiségiek hozták létre ezt az iskolát egyébként. Olyan valósággal találkoztam ott nagyon töményen, amit nem akartam a saját gyermekeim jövőjének. És azt gondoltam, hogyha az ott megtapasztalt jelen lesz az ország jövője, akkor nekem valamit tennem kell a közéletben, hogy ez ne így legyen. Természetes, hogy egy olyan párthoz csatlakoztam, amelyik egyáltalán kimondta, hogy létezik ilyen probléma.

hvg.hu: Nem azt mondta ki, hogy létezik probléma, hanem azt, hogy létezik cigánybűnözés mint sajátos bűnözési fogalom. Illetve egyenruhás felvonulásokat szervezett romák lakta helyeken. Azt ugye nem kell elhinnem, hogy ezek a probléma megoldása irányába mutató lépések voltak?

J. P.: Azt mondtam, hogy kimondta a problémát, és nem azt, hogy akkor hiteles megoldást tudott kínálni. Ez a segélykiáltás volt.

hvg.hu: Ez a romagyilkosságok időszaka, ön az idő tájt lépett be a Jobbikba. Nem mondta a párttársainak, hogy nem kéne élezni az amúgy is pattanásig feszült helyzetet?

J. P.: Amikor beléptem, a helyemet kerestem abban a rendszerben. Nem üzeneteket továbbítottam, hanem feladatokat vártam.

hvg.hu: Mi volt a véleménye a Magyar Gárdáról?

J. P.: Társadalmi felkiáltójel volt. Jelzés volt az állam felé, hogy a magyar emberek úgy érzik, hogy bűnügyileg fertőzött területeken magukra vannak hagyva.

hvg.hu: Gárdatag nem volt?

J. P.: Nem.

hvg.hu: Nevezhetjük felkiáltójelnek, de a szavaiból számomra lényegesebb, hogy nem volt megoldás. Nem érzi úgy, hogy a néppártosodás szómágiával el van fedve az, hogy tévedtünk? Hogy nem volt helyes ez az irány?

J. P.: Bizonyos értelemben a néppártosodás beismerése annak, hogy a Jobbik részese volt annak a lövészárok-politikának, ami megosztja a társadalmat, és nem a megoldások felé vezet, pusztán a probléma kimondásáig jut el. Nekünk viszont nem elég kimondani a problémát, hanem meg kell oldani. Megoldani meg úgy tudjuk, ha maga a párt is konszolidálódik, és nyit olyan társadalmi rétegek felé is, amelyekkel szemben korábban meghatározta magát. Mi a baloldallal szemben határoztuk meg magunkat, de ha a nemzet léte a tét, akkor olyanokkal is együtt kell tudnunk működni, akiktől világok választanak el.

hvg.hu: Például?

J. P.: A Demokratikus Koalícióról nem lehet azt állítani, hogy túlságosan közel lennénk egymáshoz. Hozzátenném ugyanakkor, hogy most olyan történelmi helyzet van, amikor pont a közös nevezőket kell megtalálni.

hvg.hu: A közös nevező helyett maradjunk még a lövészárkoknál egy kicsit. Sokan anno ezt nem úgy élték meg, hogy itt árkok húzódnak csupán, hanem a lövész kifejezésen is hangsúly van. Nem egy társadalmi csoport érezhette úgy, hogy azokba az árkokba bele is fogják őt lőni. Nem lenne egyszerűbb a Jobbik részéről cigányoktól, zsidóktól, ezerszer kigúnyolt fővárosi értelmiségiektől bocsánatot kérni?

J. P.: Akik megsértették ezeket a közösségeket, tőlük lehet ezt elvárni, de nem a közösségtől. Mert maga a közösség nem cigányellenes volt, nem értelmiségellenes volt, hanem egész egyszerűen kereste a megoldásokat Magyarország bajaira.

hvg.hu: Ebben természetesen nem fogunk egyetérteni, nehéz úgy egy közösséghez csatlakozni, hogy annak fő üzeneteit nem fogadjuk el. Nem lenne mégiscsak célszerűbb a történetüket feldolgozni és elmesélni? Mert így rendre vissza fog térni a múltjuk.

J. P.: A média részéről visszatér, de a választó részéről nem. 2018-ban Miskolcon 127 szavazattal maradtam le, gyakorlatilag ugyanúgy húszezer szavazatom volt, mint a fideszes jelöltnek, miközben nem volt húszezer jobbikos a városban. A baloldalitól a bizonytalanig azt mondta, hogy az általam képviselt, néppártosodott Jobbik neki elfogadható.

hvg.hu: A Jobbik volt a legnagyobb ellenzéki erő, aki magának váltópártot keresett, főleg vidéken, az jó eséllyel megtalálta a szélsőségesség gúnyáját eldobó párt jelöltjeit. A legnagyobbnak nem kell megindokolnia a létét, de ezért a pozícióért ma a DK és a Momentum verseng.

J. P.: A ’18-as választás azt is megüzente, hogy ezt a versenyt nem az ellenzéki oldalon kell megnyerni, nekünk nem az ellenzék vezető erejévé kell válnunk, hanem a kormányváltás vezető erejévé. Aki az ellenzék vezető ereje akar lenni, az el tudja érni úgy is, hogy a többi ellenzékit felzabálja, csak ettől nem leszünk többen.

hvg.hu: Maga szerint nem ez zajlik?

J. P.: Vannak erre irányuló törekvések, de aki ebbe az irányba lép el, az nem tanul a múlt hibáiból.

hvg.hu: Összellenzéki valamin belül is meg kell tudnia mondani egy pártnak, hogy miért van a világon. Ha úgy tetszik: mit veszít az összellenzék, ha nincs Jobbik?

J. P.: A nemzeti karaktert, a vidék erejét veszítené el az ellenzék, és a menekülő utat a fideszes szavazó, ha nem volna Jobbik. Amennyiben megnézzük a másodlagos pártpreferenciákat, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok fideszesnél ez még mindig a Jobbik. Nélkülük nincs kormányváltás.

Az interjú folytatása itt olvasható.

A Borsod24.com legutóbb ezt írta Jakab Péterről.

Megosztás

Related posts