Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja – Miskolcról is tömegesen hurcoltak el ártatlanokat

Megosztás

A II. világháború után bírósági ítéletek nélkül a Szovjetunióba hurcolt áldozatokról már sokat olvashattunk, de orosz mintára Magyarországon is szép számmal működtek mini-gulág táborok. Többek között az erőltetett szocialista iparosítás több kulcsüzemét is nagyrészt internáltak építették az ötvenes években. Sztálinváros volt a rabmunkáltatás egyik kiemelt színhelye, de a várpalotai hőerőművet, a Borsodi Vegyi Kombinátot vagy a Tiszalöki vízerőművet is kényszermunkások építették fel – emlékezik az index.

Magyarországon 1945 és ‘50 között körülbelül 40 ezer embert internáltak, Erdeyhez hasonlóan bírósági ítélet nélkül. „Azokat az egyéneket, akik […] meghatározott bűntettek vagy vétségek elkövetésével a rendelkezésre álló adatok szerint nem gyanúsíthatók ugyan, de korábbi vagy jelenlegi fasiszta, népellenes magatartásuk miatt veszélyesek, vagy általában az ország demokratikus szellemben való újjáépítését gátolni igyekszenek, közigazgatási eljárás alá kell vonni.” Az 1945 júniusában kiadott titkos belügyminiszteri rendelet deklarálta, hogy ez „nem megtorló, hanem csupán megelőző intézkedés”. Az állam tehát azokat is bírósági ítélet nélkül internálhatta politikai alapon, akik a saját jogrendszere alapján sem voltak bűnösök.

Michnay Gyula rabosítási fotója. A recski tábor teljes titokban működött egészen 1951 őszéig, ekkor a hét társával együtt megszökött, de Nyugatra már csak egyedüliként kijutott Michnay Gyula a Szabad Európa Rádióban felsorolta mintegy 600 recski rabtársa nevét

Miközben az 1945 és 1947/48, vagyis a teljes kommunista hatalomátvétel közötti időszak, az „átmenet évei” kapcsán ma is sok demokratikus illúzió van forgalomban, ha más nem, az ítélet nélküli tömeges internálások ezeket alapvetően megkérdőjelezik.“ A diktatúra kiépítése 1945-ben kezdődik, nem csak ‘48-ban, vagyis az átmenet évei valójában nem jelentettek demokratikus időszakot” – mondta egy múlt heti gulág-konferencián Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke. A kormány kezdeményezésére 2014-ben alapított, a történész szakmában általában jobboldalinak tartott intézmény a kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapja elé időzítette ezt az eseményt – 1947-ben ezen a napon hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt Főtitkárát. De nem csak őt: az internálásokat Kiss Réka a kommunizmus szimbólumának nevezte,  „emberek tízezreit iktatták ki törvényes ítélet nélkül évekre a társadalomból”. Minderről a NEB most vándorkiállítást és ismeretterjesztő dokumentumfilmet is készíttetett.

A Mi, a rendszer ellenségei – kommunista táborvilág Magyarországon című film itt látható:

Ahogy 1944 őszén vonult előre a szovjet hadsereg, tömegével hurcolták szovjet fogságba az embereket. Hivatalosan hadifoglyokról volt szó, de sok helyen válogatás nélkül vittek civileket is kényszermunkára. Stark Tamás kutató becslései szerint a háború alatti Magyarország területéről összesen 600 ezren kerültek így fogságba, köztük vagy 200 ezer civilt, ötödük soha nem tért haza. Ez már olyan méreteket öltött, hogy óvatosan még Rákosiék is tiltakoztak ellene, persze komolyabb eredmény nélkül. Ezzel párhuzamosan zajlott a magyarországi internálótáborok felállítása. Minden megyeszékhelyen és nagyobb településen, összesen száznál is több, ahová 1945-46-ban körülbelül 40 ezer embert zártak ítélet nélkül.

Talpalás, sónyalatás, WC-ből itatás: nem könnyű olvasmány Péter Gábor portréja
A magyar Berija, Péter Gábor, akinek a neve az ötvenes évek óta egyet jelent a politikai erőszakkal és a legsötétebb állambiztonsággal

Nem tudom, van-e tudomása a mélyen tisztelt Miniszter Úrnak arról, hogy ápr. 28-án este a késői órákban két szerelvényt indítottak útnak a ceglédi fogolytáborból leszögelt vagonokkal, ismeretlen céllal, Debrecen felé irányítva. Ezek az emberek kétségbeesve jajveszékeltek, attól féltek, hogy kiviszik őket az országból. […] egyetlen bűnük, hogy ki mertek menni az utcára, sőt a lakásukból és a pincékből vitték el őket

– írta egy kétségbe esett asszony a népi mozgalom legfontosabb szociográfusából kommunista társutassá lett Erdei Ferenc belügyminiszternek 1945 májusában, de hiába született sok-sok ehhez hasonló levelek, foganatja alig lett ezeknek. A Péter Gábor vezette politikai rendőrség nem csak valódi háborús bűnösöket vehetett őrizetbe. Tömegével tartóztattak le olyanokat, akiket az új rendszer politikai ellenfélnek vagy egyszerűen megbízhatatlannak tartott. Az internáláshoz bizonyíték sem kellett.

A cikk folytatása itt olvasható.

Megosztás

Related posts