Menekülés Tokajból

Megosztás

Demeter Zoltán, a város egyik tekintélyes borásza egy patinás épületben lakik. A ház az 1700-as években épült, néhány éve újította fel a család. A lakás mellett, az udvarban áll a „borműhelye”, az erjesztőtornyokkal, palackozóval, kóstolóteremmel. Túl vannak a szüret első felén, a száraz borok és a pezsgő alapanyaga már „dolgozik”, az aszúnak való még a töveken töpped. – A 168 óra riportja

Szépen süt a nap, a kora reggeli autózás után jólesik egy kis séta. De a látvány, ami a belvárosban fogad, lehangoló. A Főtér sarkában emelkedő, egykor jobb napokat látott Aranysas szálló hajdan négycsillagos hotel volt. A 18. századi épület Tokaj első fogadóépülete, ahol elegáns bálokat tartottak. Évek óta „lefátyolozva” romlik. Szemben vele szintén romos palota, a Morelli-ház, amely egykor a város talán legszebb épülete lehetett, a leggazdagabb görög kereskedő otthona volt.

– Valaki már megvette – vonja meg a vállát egy arra járó. – Letörném a kezét, hogy nem kezd vele semmit! – morogja elmenőben.

A sétálóutcában is egymást érik az ablakokban, ajtókon az „Eladó!” táblák. Az egyik bolt ajtajában álldogáló asszonynak szemet szúr a korai órán nézelődő idegen, elmondja, hogy még nem látott errefelé érdeklődőt, aki házat keresett volna. A bezárt Rákóczi vendéglőre sincs vevő, pedig az így, „haldoklóban” is bizalomgerjesztő étterem lehetne.

– Nem könnyű ezzel a helyzettel valamit kezdeni – mondja Posta György, a város újjáválasztott független polgármestere. Neki is feladja a leckét ez az állapot, de nagyon bízik abban a potenciálban, amely a nevükből, a hírükből táplálkozik. Építészeti kincsekről van szó, amelyek ha megújulnak, valóságos ékszerdobozzá tehetik Tokajt.

– Tokaj nem olyan, mint amilyennek egy borvidék fővárosának lennie kellene. – Ezt már Várhelyi Gyula mondja, aki sokáig a város művelődési igazgatója volt. A Hímesudvar nevű, három és fél hektáros borászat a családjáé. Igazi patrióta. Büszke rá, hogy ők emlékeztetnek a város legősibb nevére: Anonymus a Gesta Hungarorumban Tokajt Hímesudvarként említi. Szerinte is a helyiek szemét nagyon bántják az eladó ingatlanok, a romos házak, a bezárt boltok, amiért az elmúlt évtizedek mindenkori kormányait teszik felelőssé. Nehezen tudják megbocsátani, hogy az egykori borkombinát elegáns székházát nem ide, hanem Sátoraljaújhelyre telepítették. Már a 19. században is járási székhely volt a város, de az ötvenes években „visszaminősítették”. 1986-ban lett újra város.

Büszkén sorolja azokat a díjakat, amelyeket az elmúlt évtizedekben a város elnyert: Hild emlékérem, a Kultúra városa, Kós Károly-díj és persze a világörökséggé minősítés.

– Ennek ellenére most sem Tokaj, hanem Tolcsva a térség központja. Valóban kevés a munkaalkalom, a fiatalok számára nem jelent perspektívát az itteni élet. A szőlőkben főleg az idősebb asszonyok dolgoznak, akik még ismerik és megszokták a szőlőművelés nehézségeit. De azért valahol büszkék is vagyunk arra, hogy a városnak kőszínháza, a „görögházban” helytörténeti múzeuma és egy világörökségi bormúzeuma is van. A régi zsinagógában kulturális központ működik, a városszéli fesztiválkatlan számos rendezvénynek ad otthont. Az önkormányzat erején felül teljesít, hogy fenn tudja tartani kulturális intézményeit, amit az idelátogató nem is mindig vesz észre.


Itt a Hegyalján, azt mondják, háromféle „borosgazdát” ismernek. Az egyik, aki örökül kapott 1500-1600 négyszögölön néhány tőkét, és a hegyoldalban jól-rosszul próbálkozik a műveléssel. A másik a tekintélyes nagyüzemek, amelyek többsége külföldi kézen van, a harmadik a fiatalabbak, azok a tanult borászok, akik diplomával a zsebükben, gyakran kézművesként, a maguk kétkezi munkájával igyekeznek a legjobb borokat kihozni az itt termő fajtákból.

Demeter Zoltán ez utóbbiak közé tartozik. Ötvenhárom éves, a kertészeti egyetemen végzett, aztán az egykori mesterlegények példáját követve 1989-ben fogta a tarisznyáját, és elindult világgá. Francia, angol, amerikai borászatokban és iskolákban tanult, igyekezett ellesni az ottani szőlészetek titkait. Mára nemzetközi viszonylatban is elismert minőségi borok kötődnek a nevéhez. Demeter Zoltán véleménye szerint azonban hiába az aszú „a világ legfontosabb bora”, csak erre Tokajban nem lehet ma még borászatot alapozni.

– Van, akinek sok pénze van, vesz néhány hektár szőlőt, és „borászkodik”, mert ez ma divat. Nem kifogásolom. De ez nem segíti a borvidék eltartó, itt-tartó erejét. Én ebben nőttem fel, a szüleimnek Sátoraljaújhelyen volt egy kis szőlőjük. Hatéves voltam, amikor az édesapám csináltatott nekem egy kis puttonyt, azzal jártam velük szüretelni.

– Valaki úgy jellemezte, Demeter Zoltán borai elegánsak.

– Nagyon remélem. A francia és az angol vevőim is méltányolják ezt. – Nem szereti a dicséretet, nem szédíti meg a sikeresség, inkább témát vált. – Tudja, nem divat mifelénk, hogy aki megtehetné, gesztust tegyen a közösségének. Azért kezdeményeztem néhány éve a Tokaj Alapítványt, hogy segítségükre legyek az itteni embereknek a közösségformálás élményét megélni. Szobrokat, parkot hoztunk létre, ahol emléket állítottunk a négy tokaji Borászok borászának is. Kiadtuk a 150 éves, 1867-es Tokaj-Hegyaljáról készült könyv fakszimile mását, amelyet anno dr. Szabó József szerkesztett. A feleségem, Anett most városi képviselő lett, remélem, hogy sikerül továbbépítenie az alapítványunk tevékenységét. Jó volna, ha ezt az értékrendet mások is követnék, eltűnnének az utcákról a kóbor kutyák, a turisták által látogatott belterületen nem tartanának haszonállatokat. Nem kellenek a romos házak, a sok eladó, kiadó üzlet is arra utal, hogy Tokaj ma koránt sem úgy működik, ahogyan kellene. A befektetők nem éreznek késztetést arra, hogy idehozzák a pénzüket. Pedig szakmailag ez a borvidék a kilencvenes évektől minőségileg magára talált, és ugyanabban a fényben ragyog, mint ami évszázadok alatt övezte.

Ebben Demeter Zoltánnak is vannak érdemei. Ő állította össze 2010-ben a borászok 12 pontját, amely kormányzati támogatást is kapott. Ebben többek között olyan fontos követelések szerepelnek, mint az, hogy tekintsék kiemelt mezőgazdasági ágazatnak a szakmát, változtassák meg a jövedéki és termékdíj-szabályozást, gondolják újra a hegyközségi törvényt, az európai normákhoz igazodjon a forgalomba hozatal engedélyezése, a támogatások egyszerűsödjenek, a borvidékek építészetének külön figyelme, legyen a bornak országos marketingje, amelyben a gazdák véleményét is figyelembe veszik, kapjon szabad utat a saját készítésű párlat és pezsgőgyártás.

– Megkóstolják a pezsgőmet? – kérdi, és kibont egy üveggel.

Megosztás

Related posts