„Azokat hozták ide, akik az önálló gondolkodás megbocsáthatatlan bűnében leledzenek.”

Megosztás

Így próbált Egri György író, egykori rab logikus rendszert találni a recski kényszermunkatáborban. Egy másik nyilatkozó szerint a lényeg a céltalan kínzás volt. Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza (egykori fogvatartott) 1988-ban készített dokumentumfilmje, Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története, arról mesél, hogy Recskben nem volt az előbbi megfejtéshez hasonló ésszerűség, de közben biztosan nem volt céltalan sem. Recsk abszurd volt. 

Gyarmathy Líviáék három részes dokumentumfilm-sorozata Rákosi Mátyás kommunista rendszerének szimbólumáról megismertet a recski büntetőtábor  keletkezésének és három éves fennállásának részletes történetével, az első oda érkező rabtól, az utolsó gondnokig, aki a felszámolás után őrizte a létesítményt. Megismerjük Recsk lakosainak gyötrelmes kapcsolatát a táborral, illetve az ÁVH-val, de ami ezeknél is érdekesebb, hogy beláthatunk a kegyetlen karhatalmisták lélekrajzába: 

„Jó érzés volt bekerülni, azt mondták, hogy az ÁVH a párt ökle. Ez jó érzéssel telített el. Fontos, amit csinálok.”

A film legfontosabb érdeme, hogy a visszaemlékezésből, a történelmi tablóból, a szociográfiából fokozatosan átvált szembesítésbe, aminek során az államvédelmi hatóságok tisztjeinek és egyszerű verőlegényeinek védekezése, miszerint ők mindent a szabályoknak, a parancsoknak az előírásoknak megfelelően tettek, hogy ők nem láttak, nem tudtak semmiről, összeomlik. Azon túl, hogy kirajzolódik a Rákosi-rendszer agyament kegyetlensége, a Gyarmathy-Böszörményi házaspár kétséget kizáróan bizonyítja a Vágott nyakú, a Babaarcú, a Mongol, a Makaróni, a Borzas és ÁVH-s társaik egyéni, személyes felelősségét az embertelen bűnökben. 

II. rész, III. rész. 

(Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története, dokumentumfilm; rendező: Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia, operatőr: Pap Ferenc, vágó. Nagy Mária; részek hossza: 86, 78, 48 perc, 1988)

444.hu

Megosztás

Related posts