Évtizedek kellenek, hogy a Kanadába vándorolt miskolci romák egyről a kettőre jussanak

Megosztás

Torontóba, Kanadába most már nem érkeznek nagy számban romák Magyarországról, tavaly összesen 116 roma menedékkérőt regisztráltak, nagy részüket a leggyakoribb kivándorlási célpontnak számító Ontario tartományban – olvashatjuk az Abcúg.hu cikkében. A város most az ott élő roma bevándorlók integrációjával van elfoglalva. Ez azért is nehéz feladat, mert sok roma család menedékkérelméről még nem is döntöttek. Van, akinek az ügyében 6-7 év után születik döntés, ennyi, bizonytalanságban eltöltött év pedig idegileg is tönkreteszi a családokat. Pedig tény, hogy az elutasító határozat után még számos út vezethet a maradáshoz, igaz, van, amelyik pénzbe kerül. A torontói romák annak ellenére ragaszkodnak kanadai életükhöz, hogy nagyon valószínű, majd csak gyerekeik vagy unokáik profitálnak igazán az országváltásból, az ő jövőjük viszont százszor fényesebbnek tűnik Kanadában.

Néhány héttel ezelőtt Kanada egyik legnépesebb városában, Torontóban a városi tévécsatorna reggeli hírműsorában élő egyenesben közvetítette, ahogyan egy méteres hosszúságú kígyó komótosan felfelé kúszik egy társasház korhadt falépcsőjén.

A város nyugati felén található Parkdale negyedben megtalált kígyóról az adás későbbi részében egy sebtében felhívott szakértő elmondta, hogy egy királypiton, ami emberre egyáltalán nem ártalmas. Bizonyára háziállatként tartották, ahonnan vagy elszabadult, vagy gazdája megunta és eleresztette. Eddigre azonban a társasház lakói már halálra rémültek a hüllő látványától.

Főleg az a magyar roma család, amelyik a társasház egyik földszinti lakásában él már lassan hét éve. Nekik ugyanis senki nem magyarázta el, hogy egyáltalán nincs mitől félniük. És bár a kígyót még aznap befogták, ők azóta is rettegnek, mert váltig állítják, hogy más kígyók is elszabadultak onnan, ahonnan a tévében is szereplő állat jött. Egy kisebb vörös színűvel is találkoztak azóta, ezért aztán aludni sem mernek éjszaka, nehogy arra ébredjenek, hogy rajtuk mászik valamelyik csúszómászó.

A család még 2012-ben költözött a szóban forgó Parkdale-i lakásba, mikor úgy döntöttek, a már Torontóban élő rokonaikat követve, ők is menedéket kérnek Kanadában.

P1010891

Épp a találkozásunk előtti nap kapták azonban levélben az értesítést, hogy a kanadai bevándorlási és menekültügyi testület (Immigration and Refugee Board) elutasította a kérelmüket.

Mindezt a család legidősebb tagja, a hatvanas éveit taposó Éva mesélte el nekünk, miközben egy hasonló korú barátnője, 16 éves unokája és a család kölyökképű, staffordshire terriernek látszó kutyája társaságában ücsörögtek a ház előtt. Szürke műanyagszékeken kínáltak nekünk is helyet.

Éva és családja Miskolcról érkeztek Torontóba. De sok más magyarországi romával ellentétben ők nem a számozott utcákról, hanem a Szondi-telepről jöttek, amit már évekkel ezelőtt ledózerolt a város szegénynegyedeit felszámolni igyekvő miskolci önkormányzat. Éppen ezért már visszamenniük sem lenne hova.

“Kétségbe vagyunk esve, mert már itt van az életünk, minden, Magyarországon már semmink nem maradt.”

A semminél pedig még az is jobb, amilyen lakóhelye most van a családnak.

A cikk itt folytatódik.

Megosztás

Related posts