Hol a csapatunk?: Diósgyőr – Mezőkövesd értékelő

A mérkőzés hetén még néhányan bizakodtak, hogy a Mezőkövesd legyőzése nem lehetetlen feladat – írta meg véleményét a szombati meccsről az 1910.hu. A mérkőzés alaphangulatát igyekeztek megalapozni a szurkolók “szakmai stábtagok”, ugyanis a nagy nyilvánosság felé kommunikálták, hogy a vendégek kémeket küldtek az edzésre megfigyelni a játékunkat. Ekkor a közösségi médiában megjelent Fernando nyilatkozata ezzel kapcsolatban, illetve megjelölte a kezdő sorunkat.  Gondolhattuk, hogy egy ilyen kezdőcsapat egy jó vicc, majd a mérkőzés előtt fél órácskával kiderült, hogy ez bizony nem tréfa, tényleg ezek a kutyaütők kezdik a meccset.

Unalom az első perctől.
A megfogyatkozott nézősereg előtt mi kezdtük a mérkőzést, bár a kövesdiek voltak az aktívabbak. Folyt a szokott passzolgatás, csak kivételesen nem mi adogattunk tanácstalanul, hanem vendégeink. Annak ellenére, hogy a játékunk messze nem volt hibátlan, egyszerűen nem találták a kulcsot a kapunkhoz a matyók. Első ránézésre nem tűnt biztatónak a felforgatott csapatunk “játéka”, a félidő első részében csak keresgélték önmagukat a fiúk. De legalább néhány játékoson látszott, hogy szeretne megragadni a kezdőcsapatban és odatették magukat. 

Hogyan veszítsünk el egy mérkőzést negyed órát követően?
A fejekben is benne lehetett még a múlt heti zakó, a hajtás mellett egyesek csak testben voltak a pályán, a gondolatok máshol járhattak. Történt ugyanis, hogy egy Mezőkövesd által elég körülményesen, mi több pocsékan elvégzett szabadrúgásra csapott le Tajti, a kontrát is ő indította, középen Prosser sprintelt, a kövesdiek pedig elöl ragadtak a pontrúgást követően, így még az egyetlen védőt sem volt nehéz kipasszolnia a két játékosunknak. Így Prosser negyed órát követően szemben a kapussal, tulajdonképpen a semmiből juttathatott volna minket vezetéshez, de elmérte a lövést és a kapu mellé csavarta a labdát. Ekkora helyzetben ez szarvashiba. Egy olyan összecsapáson, ahol 20 percet követően ez volt az első kapu felé tartó, lövésnek nevezhető próbálkozás, jobban meg kellett volna becsülni a lehetőséget.

Unalom a köbön, avagy inkább igyunk valamit.
Megbecsülni a lehetőséget, ami nem volt egy sűrűn visszatérő alkalom, hiszen még félórányi játékot követősen sem láthatott a nagyérdemű újabb lövést egyik csapattól sem, mi több, mindössze 10 perc volt hátra, mire az első kövesdi, kósza próbálkozás is elgurult a kapunk mellé. Hiába láthattuk, hogy a Mezőkövesd még tőlünk is tehetetlenebb, mégis a mi térfelünkön folyt javarészt a játék. A  kisebbik borsodi gárda lesz szégyenszemre az erősebb a jövőben?

Andó-Szabó a fogalmatlan

Az unalmasnak is joggal nevezhető félidő végére csupán egyetlen érdekesség maradhatott volna. A félidőben már korábban sárga lapot jegyző Vadnai támadta a sarokban kevergető Ternovánt. A fiatal diósgyőri játékos igyekezett fedezni a “zsugát”, míg a többiek a segítségére sietnek, azonban Vadnai erőszakosan próbálta megszerezni a labdát eközben, majd, ha még vétlenül is, de a megemelt labda elrúgása helyett Ternovánt sikerült megrúgni, nem kicsit. A világ pályáin ez mindenhol legalább sárga lap lett volna, kivéve itt… 
Pedig a mezőkövesdi védő ezzel a második lapját gyűjtötte volna be, tehát joggal küldhette volna zuhanyozni Andó-Szabó profi sípmesternek csúfolt “játékvezető”. Aki tegyük hozzá, hogy a félidőben több vitatható döntést hozott, persze egyiket sem a javunkra.

Öregfiúk meccs és a derül égből villámcsapás.
A fordulás hozott némi változást a játékban, de sajnos nem a jó irányba. Az eddig is gyenge iramú mérkőzésre talán inkognitóban az öregfiúkat küldhették fel a csapatok maguk helyett annyira belassult a mérkőzés. Vagy csak a “rutinos” Mezőkövesd tudatos altatásba kezdett? Nem telt bele 5 perc, Ternovánra 1 méteren 3-mat vert az ellenfele, aki így tisztán adhatott be, Nagy pedig pontosan érkezett a labdára, majd senkitől sem zavartatva, védhetetlenül fejelt a kapuba. 0-1. Kérdés, hogy hol volt a többi védő? A meccs előtt igaz, hogy volt egy sakktábla a stadion parkolójában, de szerintem senki nem gondolta volna, hogy Karanék a meccs közben is ott fognak játszani, nem pedig a pályán. Csak a már szokásos védelmi hiba…
A semmiből szerzett vezetést a Kövesd. Majd duplázta meg azt pár percen belül. A továbbra is nyugdíjas tempóban csordogáló “összecsapáson”, ahol gólhátrányban már régen támadni kellett volna minden erőnkkel, a védőink fogtak valakit/valamit, de az tuti nem az ellenfél volt, mert az egyik beadás pár méterre a kaputól olyan üresen találta meg Karnitskiy-t, hogy az ablakot nem lehet ilyen tisztára pucolni, a légiós pedig köszönte a lehetőséget, 0-2

Unalom és egy elmaradt büntető.
A biztos vezetés tudatában vissza is állt védekezni a vendég együttes, átadva a területeket. Az első félidőben látott meddő fölény így ugyan a mi javunkra fordult, de nem tudtunk mit kezdeni vele. Bár Korbély egy alkalommal szépen futott be labdával a büntetőterületre, annak rendje és módja szerint fel is rúgták, csak a síp maradt néma. Érthetetlen. Alig egy óra elteltével a semmiből szerzett 2 gólos előnyt egy falu, a játékvezető pedig elfelejtett kiállítani egy játékosukat, illetve pont nem látta a büntetőterületen belüli lökést. 

Ilyen gólt nálunk maximum Hasani tudna rúgni.
Az i-re a pontot csak ezután rakták fel a matyók, Tajti szabálytalankodott jó 25 méterre a kapunktól, szabadrúgás. Bár Danilovic jól állította fel a sorfalat, viszonylag sokan is álltak a labda elé, de még ez is kevés volt. Cseri hajtotta végre az ítéletet, kíméletlenül tekerte be a rövid felsőbe a labdát. 0-3. Innentől a játék képe a várakozásoknak megfelelően alakult, a Mezőkövesd visszaállt a saját kapuja elé, berendezkedtek a kontratámadásokra. Mi pedig nekiláttunk az állóháborúnak az ellenfél térfelén. Aminek persze az égvilágon semmilyen eredménye nem volt. Csak a megszokott kép, passzolgatunk, de minek?

Az ultrák gólöröme és vége a meccsnek.
A hajrára fordulva érdekesség már nem volt, a Mezőkövesd is csak kényelmesen passzolgatott, már néha meg sem támadták őket a játékosaink, csak unottan várták, hogy történjen valami. De minek kellett volna ugyan történni 0-3-nál? Csodának… 
Az ultraszektorban álldogáló maréknyi szurkoló is inkább már csak kínjában szórakoztatta magát azzal, hogy gólörömöt imitálva ujjongtak a lelátón. Ezt persze másodperceken belül felváltotta a k*rva gyenge! nevezetű jól ismert sláger. Az utolsó percekre nekik is csak annyi maradt, hogy elkezdjenek hangolni a következő fordulóban esedékes pesti meccse a Fradi ellen. A végére már szurkolni is felesleges volt. Bár azt szoktam mondani, hogy a jó csapatnak nem kell szurkolni, mert ők anélkül is nyernek, mindig a gyengébbnek kell szorítani, hiszen nem ők a favoritok, de ide ez már édeskevés volt.

Összességében egy borzalmas meccset láthatott a kilátogató több ezer ember. Egy gyenge iramban csordogáló semmi volt tulajdonképpen, ettől még valószínűleg a falat nézni is izgalmasabb lett volna. A fordulást követően pedig ismét bizonyította a védelem, hogy alkalmatlan a labdarúgásra, ilyen hibákat megyei szinten nem biztos, hogy elkövet bármelyik csapat. Bár ott legalább van csapat, mert ma ezt a társaságot nem lehetett annak nevezni. Meg kell hagyni, volt 1-2 játékos, aki küzdött, de ez messze kevés ide. A mai napon a kilátogatók csak a vendégeket láthatták játszani, mi a nagy semmit próbáltuk eladni aranyként. SZÁNALMAS! kikapni itthon egy falutól, akiket elkísért 30 nyugdíjas és még csak szurkolni sem tudnak normálisan. De úgy tűnik, hogy a magyar focinak jó ez is. Várak épülnek a semmiből, miközben az igazi fellegvárakban csak a posvány marad. A posvány, ami nálunk is honol évek óta. Még a szurkolókat sem tudom elítélni a meccs végi rigmusért: Vedd le a mezt!
Ezek nem milliós fizetést érdemelnek, maximum seggberúgást.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Related posts