Orbán-menü hosszú­lé­pés­sel és bo­báj­ká­val

Hogy mi az a bo­bájka és hogy ke­rült a menü az asz­talra? Vi­szony­lag egy­szerű a vá­lasz. De van itt még egy disz­nókő, azaz Disz­nókő is.

Arrafelé már nincsenek utcák, legfeljebb dűlők. A Sárga borház vendéglőnek sincs klasszikus levélcíme, csak annyi: Disznókő dűlő a 37-es út közelében.

Ide, ebbe a XIX. század közepén, klasszicista stílusban épült mesebeli borházba talált betérni tegnap a Nemzeti Összetartozás Napjának ünnepségei után Orbán Viktor.Jó idő volt, nem esett végre, lehetett kint a szabadban meginni egy hosszúlépést. Úgy ahogy egy magyar vendéglőben dukál, igazi, klasszikus szódásüvegből. na meg hosszú nyakú disznókői tokaji palackból.

Aztán jöhetett a  túlságosan nehéznek nem mondható, de azért nem éppen diétás menü.

Elsőként  a ránézésre féladagos, nem feltétlen magyar eredetű ételnek mondható juhtúrós szarapacskával. Ami persze szépen kifejezheti a közép-európai népek sorsközösségét vagy ahogy mostanában mondjuk, a V4-érzést.

Hasonló szellemben jött a finálé, hiszen a bobajkát (vagy bobájkát) ezt híres zempléni édességet, a Trianon előtti északi magyar határ túlsó oldalán is jól ismerték már századokkal ezelőtt. Lengyel barátaink mindmáig makówki néven  kedvelik nagyon. Hogy manapság esznek-e hozzá mákfagyit, arra nézve nincs friss gasztrótörténeti információ.

Hogy a miniszterelnöknek eszébe jutott-e miközben a mákos gubát kanalazta, hogy néhány éve még a brüsszeli bürokraták a mákos sütik szabad fogyasztását is korlátozni szerették volna, szintén nem tudni. A kérdés remélhetőleg mindörökre lekerült a napirendről.

A  információ szerint Orbán Viktor végül jóízűen megette a bobájkát is, illendőn fizetett, majd megköszönte az ebédet az egész Sárga Borháznak. Aztán ment tovább a karaván.

ripost.hu

Related posts

Leave a Comment