Miskolci buszmegállóban laknak a hajléktalanok

A hejőcsabaiak szeretnének, de nem tudnak megszabadulni a szemetelő, italozó csapattól – jelenti a Borsod Online.

Birtokba vette az egyik hejőcsabai buszmegállót néhány hajléktalan ember, panaszolta lapunknak az egyik ott élő hölgy. A buszmegállóban elhelyezett két padon ülnek vagy fekszenek nap mint nap, söröznek, boroznak, hőzöngenek. Zavarják a tisztességes polgárokat, akik a buszmegállóban várakoznak, de leülni nem tudnak a padokra. Inkább a buszmegálló mellett állnak meg, hogy ne kelljen közelről nézni, miként „piknikeznek” a hajléktalanok – sorolja olvasónk, hozzátéve: a rendőrök és rendészek hiába zavarják el őket, egy fél óra múlva már megint ott tanyáznak. Olvasónk szerint kilátástalan a helyzet, a buszmegálló „lakóitól” mindenki fél, a szülők pedig a gyermekeiket is féltik.

A napokban ellátogattunk a jelzett buszmegállóba, de ­éppen akkor nem találtuk ott a hajléktalan embereket. A környéken tisztaság és rend volt. Azonban ez nem mindig van így, mondta lapuknak Üveges Judit, a buszmegálló mögött üzemelő Mini ABC eladója.

– Ma reggel is itt ültek, de mondtam nekik, hogy menjenek el innen. Borzasztó, mit művelnek. Büdösek, koszosak, isznak, aztán hőbörögnek, a járókelőket zaklatják. Kéregetnek, majd ami összegyűlt, abból vesznek maguknak cigit és még több italt. Egy nő és 2-3 férfi tartozik a csapathoz. Valamelyik nap a nő olyan részeg volt, hogy a kocsik közé dobálta ki a kenyeret. Ha elálmosodnak, lefekszenek a bolt tövébe, vagy az egyik ház kapujához. Az ott élő idős néni olyankor ki sem mer jönni az udvaráról. A bolt tövében lefeküdni egyébként is veszélyes, hiszen ide parkolnak a kocsik, mi van, ha valamelyik sofőr nem veszi észre, hogy a földön fekszik valaki? – háborog az eladó, ő is úgy érzi, hogy tehetetlenek. Valamelyik nap már videofelvételeket is készített a buszmegállóban tanyázókról. A felvételen látszik, kosz és szétszórt hulladék veszi őket körül.

– Valamelyik nap elkérte tőlem a rendőr a seprőt, és ­összetakaríttatott velük. Megcsinálták, kénytelenek voltak. Nagyon rendes seriffünk van egyébként, ő naponta háromszor is eljön ide, és elzavarja a csapatot, de aztán újra és újra visszaszivárognak – sorolja Judit, megjegyezve, a hajléktalanok a dolgukat is a közelben végzik el, ami közegészségügyi problémákat is felvet. A szomszédos állateleségbolt tulajdonosa, Tollasné Kukucska Petra sem fogy ki a panaszokból.

– Január óta vagyok itt, már akkor is itt tanyáztak a hajléktalanok. A viselkedésük rendkívül zavaró: kiabálnak, isznak, aztán ha elfáradnak, lefekszenek a padokra. A buszra várakozóktól cigit kéregetnek vagy pénzt. Ez tarthatatlan – fakad ki az üzlettulajdonos, majd megmutatja ő is a hajléktalanokról készített fotóit.

Egy idős hölgy érkezik a buszmegállóba, bekapcsolódik a beszélgetésbe.

– Az én kapum elé jár a hajléktalan nő aludni. Ha felébred, az ablakom alatt kiabál. Ha a kutyám megugatja, vissza­ugat neki – mondja, de jön a busz, úgyhogy elköszön.

A hejőcsabai hajléktalanokkal kapcsolatban kerestük meg Duberné Dunaveczki Évát, a Magyar Vöröskereszt miskolci Hajléktalanokat Gondozó Központjának vezetőjét. Megtudtuk, a szóban forgó csapatból tulajdonképpen csak a nő hajléktalan, a férfiak a közeli bérházban laknak, de kilakoltatás alatt vannak. Az utcai szociális munkások már többször megkeresték a nőt, hogy menjen be a hajléktalan­szállóra, de ő nem akart.

– Kényszeríteni nem tudunk senkit – jegyzi meg az intézményvezető. – A szállón egyébként van elég férőhely, de ott be kell tartani a házirendet. Sokan ezért döntenek inkább az utca mellett. A közhiedelemmel szemben egyébként az ittas hajléktalanokat is befogadjuk, bár bent nem lehet italozni, se kötekedni.

ÉM-HE

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment