Miskolc viszontagságai az első világháború alatt és után

Miskolc városa – mint sok más város hazánkban – sokat szenvedett az első világháború – és az azt követő pár év -folyamán. Szerencsére olyan emberek álltak városunk élén ebben az időszakban dr. Nagy Ferenc és Szentpáli István személyében – akik zsenialitásukkal méltóképpen beilleszkedtek nagy elődeik sorába -, és akik a lehető legkisebb veszteségek elszenvedésével irányították Miskolcot.

Nagy Ferencnek méltó tanítómestere volt – az elődje, aki majd az utódja is lesz – Szentpáli István személyében. Mellette dolgozott nyolc évig, ezalatt olyan lelkesedéssel és ambícióval vétette észre magát, hogy mindenki benne látta a kiemelkedő képességű Szentpáli utódját. Így is történt, 1912-ben őt választották a leköszönő, országgyűlési képviselő mandátumot elnyert nagy polgármesterünk utódjául. Nagy tervekkel látott munkához, de sajnos csak két éve maradt békeidőben, ez jelentősen befolyásolta tevékenységét.

1914-ben Miskolcról is hadba vonultak a férfiak, a családfők, a fiatal és középkorú erős, dolgozó réteg tagjai. Az otthon maradottakról gondoskodnia kellett a városnak. Hamarosan sajnos három új rétege is kialakult a lakosságnak Miskolcon – de országosan, vagy Európa-szerte is mondhatjuk ezt – a háború sajátossága következtében. Az özvegyek, a hadiárvák és a hadirokkantak.

A városépítési programját nem tudta megvalósítani Nagy Ferenc, e helyett a lakosság élelmezésére kellett figyelmet fordítania. Ő azonban olyan sikeres volt ezen a téren, hogy munkájára felfigyeltek országos szinten is. 1917-ben két hónapra főispánná nevezték ki, de csak azért, mert ez a “lépcsőfok” szükséges volt az Országos Közélelmezési Hivatal államtitkári pozíciójának elnyeréséhez. 1918 őszén pedig már ő a Közélelmezési Minisztérium tárca nélküli minisztere.

 

fb_img_1530664306758.jpg

 

A cikk folytatása.

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment