Nehéz helyzetben a DVTK: Hit nélkül nem lehet bennmaradni

A kiesés elkerüléséért hajtó megyei NB I-es focicsapatok közül a Diósgyőri VTK van nehezebb helyzetben – írja a Borsod Online.

A 12 csapatos élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban 4 fordulóval a zárás előtt még semmi sem dőlt el. Nyitott kérdés, hogy ki lesz a bajnok, hogy a Videoton és a Ferencváros mögött ki fut be a harmadik helyre, nemzetközi kupaindulási jogot szerezve ezzel, és nem tudni, hogy melyik két együttes búcsúzik az élvonaltól. Vagyis jelen állás szerint a 2017/18-as évadból hátralévő összes meccsnek jelentős tétje van. Persze, ahogy telnek a fordulók, lesznek olyan mérkőzések, amelyek tét nélkülivé válnak, de mivel a meccsek szintjén megvan a mérkőzések kimenetelének bizonytalansága, lehetne mondani, hogy jó a 12 csapatos bajnokság, ha igazságos lenne, ha a mezőny egyik fele nem lenne többszöri pályaválasztó, mint a másik…

A mostani bajnokság még nyitott kérdései közül a két megyei csapatunkat a „ki fog itt kiesni?” érinti. Kettejük közül a Mezőkövesd áll jobban, és bár a Diósgyőr sincs kieső helyen, a piros-fehérek kilátástalannak tűnő helyzetbe lavírozták magukat. A DVTK az idén lejátszott eredmények tabelláján tök utolsó, egyszer nyert bajnokit ebben az évben, több mint két hónapja, és a csapat eredményességén az edzőváltás sem segített. Az új szakvezetővel lejátszott két bajnoki találkozójukat ugyanúgy elveszítették, mint az azt megelőző hármat, ráadásul ezek között három alkalommal kieső helyen álló csapattal szemben maradtak alul.

Pedig ősszel úgy tűnt, hogy a DVTK jó sínen van, a hatodik helyre hozták fel magukat az évzáró meccsen, Mezőkövesden, a Debrecen ellen elért 3-2-es győzelemmel. Hogy azóta mi történt? Télen elvileg a játékoskeret erősödött, Hasani, Shestakov és Brkovic érkezésével, de lehet, hogy Nono Villar távozása, illetve annak körülményei, a technikás spanyol középpályás elvesztése többet jelent annál, mint amire előzetesen számítani lehetett. Az év első akadályát, a Vác elleni kupa­meccset vették, ám a Paks elleni első bajnoki, idegenben nem úgy sikerült, ahogy azt az akkori szakmai igazgató, Bódog Tamás várta, de aztán a debreceni bajnokin legyőzték a Ferencvárost, majd a kupában a Puskás vendégeként is nyertek. Ez utóbbi március 13-án történt, és azóta tétmeccsen nyeretlen a DVTK. Az év harmadik hónapját néhány elfogadható eredménnyel zárta a csapat, de a március 31-i, Honvéd elleni „hazai” bajnoki után elkezdődött az igazi mélyrepülés. Hogy ehhez volt-e köze annak, amit ez utóbbi ­­­meccs után nyilatkozott a szakvezető, nevezetesen, hogy az első félidő után kár volt megdicsérni a csapatot, vagy annak, hogy az értékelése végén leszürkézte őket, azt nem tudni, de az biztos, hogy azóta még döntetlenre sem volt jó az együttes. Lehet, ebben a negatív sorozatban voltak edzői mellé­nyúlások is, például az, hogy a Puskás ellen valami nagyon mást próbáltak meg játszani, amit addig, vagy hogy a Haladás ellen három védős játékkal próbálkoztak az elejétől, és volt pech is, amikor Balmazújvárosban egy tuti nyerésre álló meccsen maradtak pont nélkül a hajrában. De lehetett látni a Puskás ellen nihilista futballt, ami után elfogyott a klubvezetés bizalma, türelme. Bódog Tamás menesztésével egyszerre két üres pozíció keletkezett a klubnál, a szakmai igazgatói és a vezetőedzői. Utóbbit gyorsan be is töltötték, de a döntés nem hozta meg a várt megindulást.

Az élvonalbeli tagság meghosszabbítására hajtó klubvezetés szerény eszköztárából egyet mintha fölöslegesen, és nem biztos, hogy jó irányba lőtt volna el, és most, a szakmai igazgató hiányában látható és nyer alátámasztást Bódog Tamás búcsúzáskori megjegyzése, hogy a két feladat együtt mintha egy picit sok lett volna. Ha tanulni akar ebből az esetből a vezetés – akik igyekeztek minden kívánságát megadni a szakmának (amellett, hogy tartották magukat a „hagyományhoz”, hogy élő szerződésű játékos kivásárlására nem adtak pénzt) –, akkor elég lesz azt megjegyezni, hogy a két poszt ellátását nem szabad egy személyre bízni, vagy ha mégis így kell lennie, akkor a szervezetben lennie kell egy diósgyőri érzelmű szakosztályvezetőnek vagy csapatmenedzsernek, akinek nincs más egyéb fontos feladata a klubon belül, aki a csapattal kel és fekszik, aki tehermentesíteni képes a szakmai munka irányítóját, vagy ha szükség van rá, egy tehetséges, ám pályakezdő vezetőedzőnek is utat tud mutatni meglátásaival.

Nehezebb kezdeni valamit azzal, amit Busai Attila nyilatkozott, őszintének tűnően. A középpályás szerint az erőnléttel (is) van gond, és ennek a meccsek hajráiban mutatkoztak jelei, vissza lehet nézni az Újpest és a Kövesd elleni utolsó 10 percet. Azt persze nem tudjuk pontosan, hogy ebben mekkora szerepe van annak, hogy a korábbi angol erőnléti edző lecserélésére került az év elején, illetve hogy mennyire zavart be, segített, hogy ebben a munkában külső, külföldről érkezett segítséget is igénybe vett Bódog Tamás. Az viszont tény, hogy a DVTK kezdte a legkésőbb a felkészülést (bár a játékosok kaptak egyéni felkészülési tervet a téli szünetre), és játszotta a legkevesebb edzőmeccset, szám szerint négyet (ennek a kétszeresénél kevesebbet csak egy csapat, az Újpest játszott, akik hétnél álltak meg).

A piros-fehér együttes gyenge szereplése egész biztosan nem egy okra vezethető vissza, a probléma összetett, de a labdarúgás világában a kirakatrendezőket, a gyakran a kirakatba maguk is beálló edzőket találják meg felelősöknek. Mert csapatot – ahogy a fordulóról fordulóra történő körözés közben az akadozó gépjárműben a motort – menet közben nem lehet cserélni. Erős kijelentés lenne alkatrészekhez hasonlítani a játékosokat, hiszen ők érző, gondolkodó lények, akiknek terveik vannak. Vagy a labdarúgással, vagy azután, vagy Diósgyőrben, vagy valahol máshol. Hogy kinek mi, az ismeretlen, a fejükbe soha nem fog belelátni senki, az egyéni érdekek többnyire rejtve maradnak. Így marad az, hogy a szurkolók beléjük helyezhetik minden reményüket, szemben azzal, ami az elmúlt hetek keseredettségében történt, nevezetesen, hogy egyre jobban céltáblákká lettek. Ugyanis egy csapatot csak a játékosok tarthatnak bent az élvonalban, persze nem akárkik, csak azok, akik ebben elkötelezettek. Akik nem, azokat ki kell szűrni, azoknak, akik számára az átlagnál többet jelent a klub.

És nem mellékesen azt is látni kell, hogy hiába érdemelne valamelyik tábor magasabb minőségű csapatot, a vágyaknak van, ami határt szab. A gazdálkodás fegyelme. Ha egy klubvezetés annyit enged elkölteni, mint amennyi bevételt tud termelni, akkor növekedés a kiadási oldalon csak akkor lehetséges, ha valaki extra pénzt hoz. Ez manapság sem könnyű, és annak, aki ilyenre képes, nemigen állnának az útjába egyetlen klubház portáján sem.

A bennmaradást azonban nem a klubok büdzséje közötti különbség fogja eldönteni – a szoros mezőnyben, ahol a dobogó harmadik fokán álló együttest a kieső helyen lévőtől éppen annyi (12 pont) választja el, amennyi a bajnokságból hátralévő időben megszerezhető –, a pályán elért eredmények alapján hirdetnek majd végeredményt. A kiesés elkerüléséért zajló versenyben a DVTK-nak elég lenne azt a két csapatot maga mögött tartania, akik most is a 11. és a 12. helyen állnak. A sereghajtó balmazújvárosiaknak Kövesden a megyei riválisukat és a Ferencvárost fogadva kevés sikerélményük lehet, a Vasasnak a Ferencváros és a Videoton után a Haladás elleni meccse is rendkívül éles lesz, és ha az utolsó körben a Honvéd számára még elérhető lesz a dobogó, akkor az is. A Diósgyőr a Ferencváros és a Videoton elleni mérkőzéseket szintén kiveheti a pontszerzésre esélyes találkozók közül, de ha Debrecenből sikerülne egy pontot elhozniuk, és a Pakstól sem kapnának ki, netalán nyerni tudnának, akár jövőre is NB I-esek lehetnek. De ehhez egyvalami biztosan kell: hit a játékosok és a szurkolók részéről.

Busai Attila többek között ezt is nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: „Az, hogy az egyszerű, öt- vagy tízméteres passz méterekkel célt téveszt, nem az elszántságon múlik, sajnos azt gondolom, tudásbeli gondokról is szó van. Túl »hosszú« a csapatunk, a védelem és a támadósor közötti távolság lényegesen nagyobb, így az ellenfélnek van területe építkezni, ha labdát veszítünk. Legbelül úgy érzem, erőnlétben és mentálisan is bajban vagyunk. A téli felkészülés nem volt olyan intenzív, mint a nyári, az ősszel jobban is néztünk ki, a hetvenedik perc után ma már elfárad a fél csapat. Szó volt erről télen, négy edzőmeccset játszottunk, messze a legkevesebbet, mindenki félidőket kapott, úgy mentünk neki a bajnokságnak, hogy senkinek sem volt egy teljes meccs a lábában.”

Egy éve, szintén négy fordulóval a bajnokság vége előtt ugyanilyen helyzetben volt a Diósgyőr, akkor is a 10. helyen álltak, azonos pontszámmal az akkor utolsó előtti Debrecennel. Akkor, az utolsó négy körben elért három döntetlen mellett annak köszönhették a bennmaradást, hogy a bajnoki helyezés szempontjából motiváció nélküli Paks az utolsó játéknapon legyőzte a végül kipottyanó MTK-t.

– Forrás: boon.hu / Berecz Csaba –

Hasonló bejegyzések

Leave a Comment